Nap végén néha már alig várod, hogy vége legyen. No nem a napnak, a hónapnak, de a nyárnak, az évnek!
Ja, hogy egy nyári nap a gyerkőcökkel egy igazi vidám vakáció kellene, hogy legyen? Hogy újraélhetem gyermeki énem és minden pillanatunk csupa móka és kacagás? Hogy hálát adhatok az égieknek és a parlamentieknek, hogy itthon tölthetem velük az időt?
Na most kérem, küldöm mindazoknak, akik azt mondják, hogy egy anyának nincs semmi dolga, hiszen egész nap csak játszik a gyerekekkel...
Hurrá nyár, hurrá itthon!
6.30 Hatalmas, romantikus elképzelésekkel ébredtem reggel: itt a vakáció, egész nap együtt a srácokkal… közös könyvolvasás, rajzolás, krétázás, focizás, limonádézás, fagyizás…
Ugyan kicsit soknak tűnik ez az egy hónap együtt, de végül is most ovisok, még felhőtlen játék kell, hogy legyen minden nap…
7.10 A reggeli előtti felöltözést végül is el lehet bliccelni a TV előtt, elvégre ez az első nap. A reggelinél a kakaókiborítás – ami persze befolyt a szétnyitható étkező asztalba: lepakolás, szétnyitás, kitörlés, összecsukás, kisebbik ujjának lehűtése a fagyóból zöldborsóval, visszapakolás, letakarítás – nem engedtem, hogy kiborítson.
7.45 Még odaülhetnek egy rajzfilmre, míg rendet rakok ... Az előbb úgyis a kicsi választott, most majd a nagy. – mélázom a konyhában
7.46 Összedobok egy kávét, megiszom majd a rajzfilm alatt, Alvinn és a mókusok megy, van 10 percem.
7.48 A nagy választását a kicsi önzően sérelmezi, szerinte neki kellene megint választania, persze Mancs őrjáratot, mire a nagyobb üvöltve közli, hogy nem. A verekedés után a tévétávirányító összes darabját beviszem Apa asztalára a dolgozóba, majd este megragasztja.
8.00 Stabilizálódva mindenki, a közös pont a tegnap reggel felvett Mása. Anya is leül, gondosan nagy bögrébe öntve az újra- és túlmelegített kiscsészényi kávé. Égett íz a köbön, de sebaj, csönd van.
8.10 A két Mása közti szünetben elmélázom a kanapé esztétikáján: már senki se pelusos, és az utolsó hányós vírusos családi buliban a kisebb már elfutott a WCbe hányni… Istenem de szép lenne egy ülőgarnitúra a kimoshatatlan fehér popsikrém foltok nélkül! Hm.. zöld vagy bézs?
8.11 Ebben a pillanatban a valóság talajára ránt a kávé, ami rajtam és néhány mesekönyv borítóján landol. Két csepp jutott az egyik robotra is, a nagy kiabálva a kicsinek esik, végigkergeti a házon. Most melyik a fontosabb? Mentsem a kicsit a nagytól vagy a tárgyakat a kávétól? Jaj kis drágáim, inkább a fiúk után futok, szétszedem őket, a kanapéra parancsolom, egy gyerek/sarok, és belepörgetek a Másába. A reklám alatt szétesett a figyelmük.
8.20 Újra csönd, beállítom a tésztafőző konyhai órám 10 percre, hogy ne legyen még egy balhé a reklámszünetben. Három Mása engedélyezett. Hm, 2x10 percem van, merre is rohanjak? A fürdő mellett döntök önzően, hajmosás, törölközőbe tekert hajjal épp elérem a Mása végét, beletekerek, újabb 10 perc csönd.
8.40 Visszarohanok, hajszárítás után mentálisan felvértezve a napra érkezem a nappaliba. Másának egy perce lehet vége, de az összes robot harcol a szőnyegen. TV kikapcs és a hűtőt vizslatom, mi legyen ma az ebéd. Közben rámegyek a netre, milyen idő lesz ma… hm déltől helyenként zápor, zivatar, kisebb viharok… nehéz beleképzelni ebbe a napsütésbe.
8.50 Kiparancsolom a bandát locsolni, este elmaradt. Elosztjuk a területeket, néha besegítek, de a nagyra bízom a kicsit, körülöttük jövök-megyek, kukanap, gazolás…
8.59 Kisebb baleset, a kicsi a slag rángatása közben szembe locsolja magát… gyors vetkőzés, szerencsére meleg van, maradhat kisgatyában.
9.05 – 9.45 Többszöri lelocsolással végzünk a kertben. A nagyobbat felküldöm hajat szárítani. Fel akarom készíteni az ebédet, addig kézműveskedhetnek kicsit.
10.00 Minden kiskorú a viaszosvászonnal leterített étkezőasztalnál, előttük színező, feladatmegoldó, ceruza és filchegyek.
10.20 Éteri átbeszélgetett csendes alkotói 15 perc után a kicsi megunja, a nappaliban kezd el molyolni csendben. Gyanútlanul rábólintok a kérdésére, hogy ezzel a robottal a dolgozóban játszhat-e, fél szemmel odasandítok: piros vagy bordó? Hm, nem látom jól ellenfényben, remélem jól lőttem be a színt...
10.40 A nagy is megunja, utánanéz, merre van a kicsi. A csöndet puffanások és kiabálás zaja töri meg, a kicsi rohanva közeledik, belefékez a kezemben tartott lábosba a fejével, mikor hozzám ér. Hát persze, hogy a nagyobbik kedvenc Transformerse a vita tárgya, amit összecsukhatatlanná varázsolt a kicsi. Mégis benéztem a színét, a bordó volt. A hagyma kicsit túlpirult, míg lenyugtattam a nagyot, a bordó robot is megy Apa asztalára pihenni.
11.00 Újra csönd, a kicsi az állatkás kekszeket pakolgatja az asztalon, tízórai gyanánt, a nagyobb vajas kalácsot választott. Utána olvasunk, néha a gáztűzhelyhez rohanok, kavarni kell a párolt majd rizseshúson.
11.40 Elzárom a gázt az ebéd alatt. Fél órára kiviszem őket, naív vagyok, később látom. Krétázni kezdünk, közös rajzolgatás van, kicsit zsong a fejem a délelőttől.
12.00 A kisebb tiszta krétapor, belefekszik az egyik rajzba. Nem baj, nagyvonalúskodom, majd a gép kimossa. Jaj, be is kell tennem egy adaggal. Elnézem őket, alkotnak, berohanok, az ajtóval szembe a fürdő, fél fülem rajtuk. Kiválogatom a ruhát, indítom a gépet.
12.05 Épp elindult a mosógép, késve hallom meg a sikítozást, de már közelednek a dobogó lábak, a kisebb az ajtóban, ahogy kiveszem a nagyobb kiabálásából, belefirkált a rajzába…
12.15 Szétszedtem őket, beparancsolok mindenkit átöltözés – mosakodás kombóra; összemarakodnak a szokásos higiéniai kűrön, ki legyen az első kézmosásban. Végre az ebédhez ülünk, pattogok, mint a nikkelbolha: kicsi koviubi, nagy kígyóubi, a rizs túl meleg, a poharuk kint maradt az udvaron…szalvéta leesik, a villáról a kicsi ölébe borul minden, rábeszélem a kanálra…
12.55 Közös elpakolás, körbetakarítom az asztalt alul, felül; majd irány a nappali, társasozunk egyet.
13.15 A kicsi végre megértette, hogy nem tudunk 3-an activity-zni, így marad a farmos állatkagyűjtőgetős játék. Jó régen játszottuk, kíváncsian várom, a nagyobb mikor kezd kiborulni, nem bírja, ha vesztésre áll.
13.20 Elnyúlok a szőnyegen, míg előpakolják a játéktáblát, figurákat. Milyen szépen elvannak!
13.25 Hisztire és kántálásra ébredek… te Jó isten! elaludtam! huh, csak 5 percre, remélem nincs semmi bajuk! Bajuk nincs, csak hisztijük: ki kezdje a játékot?
13.30 Hosszas diplomáciai egyeztető tárgyalások után elkezdjük a játékot, a nagy kezd, persze anya az utolsó.
14.00 Egyre fokozódó hiszti- és veszekedés cunami alakul ki a nappaliban és egy váratlanul érkező vihar kint. Elsötétedett az ég teljesen, orkánerejű szél alakult ki percek alatt. A légnyomásváltozás érezhető a srácokon. A játék vége felé járunk, a nagy le van maradva 2 állatkával, tombol a dühtől. Mikor nem figyel, egyet pöccintek a kockán, így már csak egy állatka a különbség.
14.10 Minden fronton kitör a vihar: a nagy vesztett a nappaliban, cunami az udvaron.
15.30 Elállt a vihar kint, percek alatt kisüt a nap, a két kisfiú pillanatok alatt gumicsizmába bújva az ajtóban tobzódnak, topogva kiabálnak, a kilincset rángatják. Kiengedem őket, körbenyargalják a kertet, már a szomszéd kisfiúval kiabálnak egymásnak, a labdát dobálgatják a kerítésen át.
15.40 A hordozható kávézóasztalommal (anyák napi ajándék), összecsukható székkel, egy olasz nyelvű magazinnal és egy forró kávéval érkezem a kertbe.
15.45 Olvasgatok, kortyolgatok, a kisfiúk rohangásznak… arra riadok, hogy a kisebb megkérdezi, hogy kérek-e cukrot a kávémba? mielőtt mozdulhatnék, egy komplett lapátnyi homokot szór bele mosolyogva.
15.50 Egy újabb adag kávéval, melyet a termobögrémbe jól elzártam az idegen beavatkozóktól, visszatérek a kertbe. A verekedésnél csak egy izgalmasabb nyári dolgot ismerek két kisfiú számára: a pacsálást! Ebből a szempontból önellátóak. A homokozó egy kőből kirakott ösvénnyel van elválasztva a veteményestől, már ahogy ezt egy elgyengült tájépítészeti pillanatomban elgondoltam februárban. Augusztusban megszűnik a távolság: a paradicsom és padlizsánpalánták között elárasztott csatornákon fakéreg és műanyag hajók úsznak, rajta különböző hatlábú és lábtalan lény utasokkal, a hajók megpördülnek, bele-beleakadnak a zöldségtövek gyökereibe…
16.00 Úrinő nem üvölt.. mondogatom, és hátat fordítva leülök olvasni. Reménykedem, hogy a kár nem helyrehozhatatlan. Leülés elött megkértem őket, hogy tereljék el a csatornákat.
16.10 Kijön a szomszéd kisrác, megint labdadobálás a díszbokrok között a kerítésen át..
16.30 Laci gyere le! kiabálásra leszek figyelmes a szomszédasszony hangján. Az enyémek néma csendben.. hm… a díszbokrok végében a kerékpártároló palatetején üldögél Laci, az enyémek a kis bokrok ágain egyensúlyozva küzdenék fel magukat… bármelyik ág eltörhet, azonnali fejbetörés.. Úrinő, ha kell, üvölt.
17.00 Kivakarva némileg a koszból, csendesen uzsonnázgatnak a kertben. Lesik a kukásokat. Még nem hallom, de sejtem, hogy közelednek, ahogy két üvöltő dervis rohan el mellettem a kapu irányába …
17.30 Nagy bámulások, integetés, „Anya, én kukásbácsi leszek” boldog fogadkozások után visszatérnek a homokozáshoz. Szerencsére Apa hazaér, így átveszem tőle a homokos kéznyomokkal díszített fehér inget, zakót és bemegyek vacsit készíteni.
Visszaszámolok, még 28 nap!
ADL - Debrecenimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
