Az Agykutatás Hete (március 13-19.) kapcsán, Dr. Deák Robert, a ConnectTheDots Oktatási Központ vezetője beszámolt arról, hogy szülőként miért fontos, hogy ismerjük agyunk működését, illetve tippeket ad arra nézve, hogy hogyan tudjuk a stresszhelyzeteket a helyükön kezelni és nyugodtnak maradni - akár egy eltérő fejlődésű gyermek nevelése során is.
Ha az ember érti, hogy valami hogyan működik, akkor hatékonyabban tudja azt használni - szoktuk mondani. Ha valamennyire megértjük, hogy mi történik az agyunkban, amikor dühösek vagyunk, és megértjük, mi zajlik bennünk, akkor könnyebben tudjuk a feszültséggel teli helyzeteket kezelni.
Egy ártatlannak tűnő apróság is lehet az utolsó csepp a pohárban, és elszakad a cérna. Akár indulás előtt. Esetleg azért, mert gyermekünk a kedvenc tevékenységét nehezen tudja abbahagyni. Vagy azért, mert már tízszer megkértük valamire, és még semmi nem történt…
“Úgy érzem, elég volt!”
“Csendre vágyom…”
“Csak azt szeretném, hogy legyen helye gyermekemnek a világban!”
“Megértésre, elfogadásra vágyom…”
Az atipikus gyermekek szülei ehhez hasonló gondolatokkal küzdenek nap, mint nap. Döntéseket hoznak a nap minden percében: az időbeosztással, a munkájukkal, a pénzügyekkel, a gyermekük fejlesztésével kapcsolatban. Feladat mindig van, pihenésre szinte soha nem jut idő. Egy tanulási nehézséggel, tanulási zavarral, akár ADHD-val, vagy autizmussal élő gyermek nevelése rengeteg kihívással jár, sokszor erő feletti kitartást kíván. Nem csoda, ha a szülők idegrendszere is túlterhelődik.
Mi történik az agyunkban, amikor dühösek vagyunk?
Két fontos agyi terület működését emelném ki: az egyik az amigdala, a másik a prefrontális kéreg.
Amikor lehetséges fenyegetéssel állunk szemben, a látott információ az amigdalába jut, az agyunk azon részébe, amely az érzelmeket aktiválja, irányítja. A harag és a düh olyan hormonok felszabadítását váltja ki a szervezetünkben, amelyek felkészítenek bennünket a fenyegetéssel való küzdelemre. Többek között stresszhormonok, adrenalin, noradrenalin és kortizol termelődik bennünk. Megnő az izomtónus, az arc kipirosodik a kialakuló vérbőségtől, felgyorsul a légzés, emelkedik a vérnyomás. Beindul a “küzdj vagy menekülj” reakció. Hamarabb kész vagyunk cselekedni, pl. védekezni is, mint ahogy végiggondolhatnánk, hogy valóban szükséges-e az adott tett, illetve annak milyen következményei lehetnek.
A szervezet fokozott izgalmi állapota megnehezíti a koncentrációt, jelentősen romlik a figyelem minősége, ezért történhet meg, hogy nem emlékszünk a vita hevében elhangzó részletekre.
A prefrontális kéreg viszont az az agyi terület, amely azért felel, hogy felmérjük cselekedeteink kockázatait és megakadályozza, hogy veszélyes dolgokat tegyünk. Tehát ez az agyi terület azért is felelős, hogy leszabályozza az érzelmeket.
Amikor azt érzem, hogy: “felhúztam magam”, “elszállt az agyam”, “felmegy bennem a pumpa”, ilyenkor az amigdala veszi át az irányítást, akkor nehezen tudok koncentrálni. Az amigdala nagyon jó az érzelmek irányításában, de nem jó a döntések meghozatalában.
Ezért kiemelten fontos megtanulnunk bánni az indulatainkkal, mert akkor a prefrontális kérget aktiváljuk az amigdalával szemben. A megfelelő technikákat alkalmazva, szándékosan, tudatosan átvehetjük indulataink felett az uralmat, így befolyásolva agyunk működését.
Hogyan csillapíthatjuk a bennünk lévő feszültséget anélkül, hogy verbális, érzelmi vagy fizikai erőszakhoz folyamodnánk?
Tippek, technikák az indulataink kezeléséhez stresszhelyzetben
- Vegyünk mély levegőt, lassan fújjuk ki! Idegtudósok azt találták, hogy a mély lélegzetvétel azt az üzenetet küldi az amigdalának, hogy minden rendben van, hogy az amigdala leállhat, és hagyja, hogy az agy más részei átvegyék a hatalmat.
- Szorítsuk ökölbe a kezünket, aztán engedjük ki! Ismételjük meg háromszor! (szoríthatunk gumilabdát is)
- Igyunk meg kortyonként egy pohár vizet!
- Menjünk ki pár percre a friss levegőre! Ha ablakot nyitunk, már az is sokat segít!
- 100-as pulzussal ne menjünk bele vitába - lépjünk ki a helyzetből, kérjünk szünetet!
- Kérjünk segítséget a házastársunktól! Ha van rá mód, vegye át a (stressz)helyzet kezelését.
- Helyzettől függően, próbáljuk humorral oldani a feszültséget!
+1. Gondoljuk végig, hogy 10 perc múlva, pár óra múlva vagy akár 1 hét múlva számítani fog-e, ami miatt idegesek vagyunk.
További szempontok az érzelmeink, indulataink kezeléséhez
- Fontos felismerni érzéseinket, tudatosítsuk, mérjük fel, hogy mi okozza az adott érzést bennünk.
- Ha idegesek, feszültek vagyunk, gyermekünk úgy érezheti, hogy vele van gondunk. Ennek megelőzése érdekében nagyon fontos egyszerű mondatokkal összefoglalni a helyzetet, például így: „Tudod, most nagyon rossz a kedvem, mert fáradt vagyok és rengeteg a tennivalóm. Tudom, hogy az előbb idegesen szóltam rád, de nem te vagy az oka, csak a bennem lévő feszültség. Szeretlek, akkor is, ha elvesztettem a türelmem.” Gyermekünket lehet, hogy továbbra is zavarni fogja, hogy rossz a kedvünk, de legalább attól megkönnyebbül, hogy nem ő az oka mindennek.
- Tanuljuk meg megbocsátani saját magunknak, ha volt olyan élményünk, amiben kudarcot vallottunk!
- Ne állítsunk fel irreális elvárásokat önmagunkkal vagy gyermekünkkel szemben, amit nehéz lesz megugrani!
- Tartsuk szem előtt, hogy gyermekeink kincsek, szuper képességeik vannak! Ha arra fókuszálunk és abban támogatjuk őket, ami az erősségük, akkor minden könnyebb neki is és nekünk is.
- Legyünk hálásak azért, ami már megadatott nekünk, és ne azon stresszeljünk, ami még nincs meg!
- Amennyire rajtunk áll, keressük a lehetőséget arra, hogy pihenjünk, feltöltődjünk! Beleeshetünk abba a hibába, hogy mindent alárendelünk gyermekünk érdekeinek, önmagunkat, a házasságunkat, kapcsolatainkat. Sok esetben elég lehet egy rövid idő, amit akár kreatív tevékenységre, sportra, házastársi és baráti kapcsolatokra szánunk, mert ha ezek feltöltenek minket, akkor újra lesz elég életerőnk folytatni.
- Keressünk szülői csoportokat, ahol megoszthatjuk az érzéseinket más, hasonló helyzetben levő szülőkkel!
- Amennyiben hosszú ideje fennálló feszültséggel teli időszakot élünk át, ne féljünk szakemberektől segítséget kérni!
Ne felejtsük el, hogy gyermekeink azt a mintát fogják követni, amelyet látnak tőlünk. Mutassunk példát abban, hogy egy nehéz érzést is át lehet élni, ez rendben van, és meg lehet belőle nyugodni. Ezt látva gyermekünk is könnyebben felmeri vállalni az érzéseit, vágyait, nem fog félni a konfliktusoktól, és könnyebben tud őszinte kapcsolatokat építeni.
Az agy egy csodálatos szervünk, sokkal rugalmasabb, mint gondolnánk, egész életünkben változtatható, fejleszthető. Meg tudjuk változtatni a saját reakcióinkat a különböző helyzetekben, változtathatunk azon, hogyan lépünk kapcsolatba a gyermekeinkkel, így a gyermekünk is könnyebben fog változni, fejlődni.
Dr. Deák Robert igazgató -
ConnectTheDots Oktatási Központ
-Pécsimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges