Nehéz a tűzre emlékezni, amikor a hamut is hó lepi el
„Tudom, mit fognak mondani. Máshoz kellett volna hozzámennem. Onnan tudom, mert én is pontosan erre a következtetésre jutottam. Csakhogy mindez még azelőtt a bizonyos szenteste előtt volt, amin elégedetlenségbe burkolózva, végleges döntéssel a szívünkben indultunk neki a télnek. Azelőtt, hogy leesett volna a hó.
A hó, ami megtanított valamire. Ez a fehér csoda igenis képes tanítani, de csak akkor, ha engedjük. Én általa értettem meg, hogy nyitott szemmel járni kockázatos. Látni veszélyes. Szeretni felmérhetetlen károkkal járhat.”
Így kezdődik a Charles Dickens ihlette regény, amelynek eredeti címe A Marriage Carol, a magyar kiadás a Parázs a hó alatt címet kapta. Marlee és Jacob éppen húsz éve kötöttek házasságot, de ezen a viharos estén a válóperes ügyvédhez tartanak aláírni a papírokat. Pont az évfordulójuk napján.
A döntést, hogy elválnak útjaik közös megegyezéssel hozták. Előtte sok mindent megpróbáltak, hogy megmentsék a kapcsolatukat, jártak házassági tanácsadáson, lelkésznél, pszichológusnál, szakirodalmat is olvastak. Sajnos nem sikerült.
Az autóúton hirtelen egy kamion közeledik feléjük. Egy pillanatra nem látnak semmit a vakító fényszórótól, az autó az árokba kerül. Mire Marlee magához tér, a férje, Jakob eltűnik. Ekkor kezdődik el a különös utazás.
Pillantás a múltba és a jövőbe
Egyetlen rossz mozdulat a csúszós úton és egész addigi életük megváltozik. „Egyetlen hópehely meg tudja változtatni a víz összetételét. Egyetlen döntés képes befolyásolni egy egész élet alakulását. Ami esetleg csak véletlennek tűnik, megváltoztathat mindent.”
A baleset után Marlee egy közeli házban talál menedéket, ahol meglátja a házassága múltját és jelenét és a jövőbe is bepillantást nyer. Mintha egy izgalmas filmet néznénk úgy peregnek előttünk az epizódok, miközben a főszereplők belső vívódásait is jól érzékeljük. Mi ebből a valóság és mi a vízió? Ez csak a történet végén derül ki.
Marlee maga előtt látja azt a szerelmes fiatal párt, akik 20 éve összekötötték az életüket, akik komolyan gondolták, hogy „holtomiglan-holtodiglan”, a fogadalmuk helyszínét, az első gyermekük születését, bővülő családjuk boldog mindennapjait.
Hol vagyunk ma ettől? Hová lett a régi szenvedély, a lángoló szerelem? Miért nincs összhang közöttünk?
„Kezdetben nem túl nehéz szeretni a másikat. De ahogy teltek az évek, meg jöttek a gyerekek, egyre távolabb kerültünk egymástól. A férjem teljesen a munkájának és a hobbijának kezdett el élni, az én szívem pedig egyre inkább a gyerekek felé fordult. És most itt vagyunk húsz év után, mint két idegen.”
Főhősünk a jelenlegi helyzettel is szembesül, rádöbben arra, hogy érzelmileg eltávolodtak egymástól. A jövő rémisztő képe is megjelenik előtte. Tényleg ezt akarom?
De maradt még egy kis parázs a felszín alatt, amit fel lehetne éleszteni? Hogyan?
„Az igazi szeretetet nem lehet előre tervezni. Nemet sem mondhatsz neki, ha egyszer már megérkezett. Az igazi szeretet akkor sem ér véget, ha esetleg a másik odébbáll. Mert elhagyhatsz egy személyt, egy családot vagy egy lelki otthont, de a hegeket és az emlékeket nem tudod úgy eldobni, mint egy zsák használt ruhát.”
|
A szerzőkről: |
Adj még egy esélyt!
Mi az üzenete a hópelyheknek, amelyek az egész regényt végigkísérik? „Minden hópehely olyan, mint egy meghozott döntés. Ezek a hópelyhek idővel egymásra rakódnak. Egyetlen döntés képes befolyásolni egy egész élet alakulását.”
Marlee rájött arra, sohasem fogja megtapasztalni az életre szóló szeretetet, ha nem képes harcolni érte. Az élete során meghozott döntéseinek következményei vannak: szívét vagy a férje felé húzzák vagy eltávolítják tőle.
„Belenéztem a szemébe annak a férfinek, akivel sok-sok évvel ezelőtt elkezdtük közös utunkat, meghoztuk döntéseinket, elkövettük hibáinkat és éltük életünket húsz hosszú éven át. Gondolkodtam a jövőn…”
A házasságába vetett remény tovább vezeti őt és mindazokat a párokat, akik meg akarják menteni a kapcsolatukat. A könyv végén, az epilógusban mindenre fény derül. Sikerül-e Marlee-nek a történtek hatására feléleszteni a tüzet és a férjével együtt újrakezdeni? Adnak még egy esélyt a közös jövőjüknek? Hisznek még ebben?
Sokan keresik a boldog házasság titkát, de erre nincs recept, mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Ez a regény arra tanít, hogy mindig van remény.
Megéri küzdeni a házasságért!
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
