A nők életében, azaz a mi életünkben a gyermek az élet legnagyobb ajándéka, egy életre szóló elköteleződés és felelősségvállalás. Ennek megélése igen nagyban befolyásolja az életminőségünket, hiszen mindenki szeret elégedett mosollyal a tükörbe nézni, szereti azt a külsőt látni, amelyet elképzel magának.

Jómagam is tudom milyen érzés szülés után tükörbe nézni, nagyot sóhajtani, majd felvenni két mérettel nagyobb ruhát annak tudata mellett, hogy a terhesség alatti mozgás ellenére a szervezetünkben jelentős változás történik a 9 hónap alatt és a szülés után több hónapra is szükség lehet ahhoz, hogy a szervezett visszaálljon a szokásos kerékvágásba. Néhány gondolat, hogy mire is figyelj oda, mielőtt nekilátsz a mozgásnak:

1. Kiért csinálod? – nagyon fontos kérdés…..nem mindegy, hogy egy rosszalló megjegyzés, vagy önmagad szeretnéd a változást! Ha az elhatározásod elég erős, akkor is csak egyvalakiért tedd: ÖNMAGADÉRT!

2. Türelem: - a várandósság 9 hónapja alatt felcsúszott plusz, akár milyen kevés is nem fog egyik napról a másikra eltűnni. Nincsenek csodatabletták, melyeket beveszünk este és reggelre eltűnnek a plusz kilók. Idő kell ahhoz, hogy a szervezet visszatérjen a régi kerékvágásba. Ne akarjuk a „leánykori” alakunkat néhány nap alatt visszanyerni! A szervezetünknek időre van szüksége arra, hogy felkészüljön egy nagyobb megterhelésre, ami ebben az esetben a mozgás.

3. Fokozatosság: - a várandósság alatt a szervezet elszokik az aktív sportolástól, így nem lehet azonnal fejjel nekimenni a falnak. Azaz ne rögtön egy órás intervall edzéssel kezd. Főleg ne akkor, ha előtte keveset sportoltál és még szoptatsz. Legelső lépésként próbálj meg napi fél óra mozgást beiktatni a napirendetekbe heti 2-3 alkalommal, ami nem megterhelő a számodra. Kezd sétával, lassú kocogással, majd ezt követően jöhetnek a saját testsúlyos és kisebb súlyokkal végzett edzések. Utóbbi esetben se a bemelegítésről, se az edzés végén a nyújtásról ne felejtkezz meg! A fokozatos sporttal és az ez által kialakuló fogyás nem fog bőrmegereszkedést sem kiváltani.

4. Táplálkozás: - mindenhol azt lehet hallani, és személy szerint én is azt vallom, hogy az alakformálás 70%-ban a megfelelő táplálkozáson és csak 30%-ban a sporton múlik! Egy kismama szempontjából ez nagyobb körültekintést igényel. Egy jól megtervezett étrend mellett nem lassul le az anyagcseréd, nem leszel éhes és depressziós, nem lesznek falási rohamaid. Úgy szoktam mondani, hogy lehet fogyni úgy, hogy közben jókat eszünk és nem éhezünk. Tudom kezdetben nehezen kivitelezhető, de az anyagcsere folyamatos működése érdekében napi 4-5 alkalommal kell étkezni. Ez azt jelenti, hogy reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát kell fogyasztanod. Természetesen nem mindegy mit és milyen mennyiségben fogyasztunk, ebből a szempontból érdemes táplálkozási tanácsadó, vagy dietetikus szakember segítségét kérni. Az anyagcsere megfelelő működéséhez és a tápanyagok, vitaminok, nyomelemek megfelelő beépüléséhez, valamint a tejtermeléshez elengedhetetlen a folyadékfogyasztás. Általában minimum 3 l ásványvíz fogyasztását javasoljuk. És ne felejtsük el, hogy a megfelelő étrend mellett a szoptatás is elősegíti a fogyást, mivel jelentős kalória felhasználással jár!

5. Táplálékkiegészítők: - ahogy a várandósság ideje alatt, úgy a szoptatás időszakában sem lehet akármilyen gyógyszereket szedni, így ez nagy körültekintést jelent! A táplálékiegészítők nagy része ebben az időszakban sem alkalmazható, mégis vannak kivételek: a fehérjeporok, a BCAA, a glutamin és a halolaj és multivitamin készítmények kitűnő eredményességgel alkalmazhatóak. Természetesen a táplálékkiegészítők teljes értékű étkezést nem pótolnak!

Ha mindezeket figyelembe véve előre tervezetten sportolsz és táplálkozol, akkor a változást hidd el a környezeted hamar észre fogja venni. Sőt, a legjobb tükör számunkra a gyermekünk, hiszen lelkünk és testünk minden rezdülése az ő viselkedésén nyomon követhető.

Kaczur Beatrix
Személyi edző és táplálkozási tanácsadó

Sziasztok! Éva néni vagyok, alsós tanító néni, ráadásként a fiam szeptemberben lesz elsős. Akárhány év gyakorlatom van már, mégis izgulok!

4 év óvoda után egyértelmű lenne a válaszom, mégis motoszkál bennem a kérdés: felkészült a megmérettetésre? Megtalálja majd a helyét az új környezetben, be tud majd illeszkedni? Milyenek lesznek a barátai? Szeretni fogja az új tanítóját? A tanító szeretni fogja őt? Milyen tanuló lesz vajon? Hányas lesz a magatartása? Szorgalmas lesz, vagy noszogatni kell majd?

Megannyi kérdés foglalkoztat ilyenkor, ezeket biztosan a gyermek is megfogalmazta már valamilyen szinten magában, beszélgessetek róla!

Az érzelmek után pedig jöjjenek a tárgyi jellegű kérdések! Igyekeztem összeszedni a legfontosabb dolgokat, mint tanító néni. Figyelem, én csak egy egyszerű tanító néni vagyok, és a saját véleményemet, több éves tapasztalataimat írom le!

Kezdődik az iskola!

Nem riogatok senkit, de itt és most kezdődik már az iskola: a bevásárlással. Mielőtt még befizetnénk egy utolsó nyaralásra, gondoljuk át, mire kell még tartogatnunk némi pénzt:

• Tankönyvek: A kormány elsőtől a kilencedik osztályosokig minden gyermek számára ingyenesen biztosítja a tankönyvcsomagot - erre nincsen gond.
• Iskolaszerek: Tudod, sok kicsi sokra megy, figyeld az ár-érték arányokat!
• Iskolatáska: Könnyebbik része a vásárlásnak, de a gyermek számára elég nehéz lesz.

A tankönyveken nincs mit tárgyalni: még szerencse, hogy azokat nem a szülőknek kell összeválogatni, megrendelni, átvenni... Ezzel szemben az iskolaszerek már augusztus elején ellepik az üzleteket, mértéktelen és ésszerűtlen vásárlásra csábítva a (vajszívű) szülőket. Nézzük át együtt, mit, milyet, mennyit érdemes beszerezni!

Tolltartó

Egész nap ezt fogdossák, rángatják, „dobálják”, főleg azért, mert kérem: „Vedd elő a piros színest, … tedd vissza, Vedd elő a grafitodat… tedd vissza…” Néha radírozni kell, faragni kell, vonalzót elővarázsolni stb., és mindig vissza kell cipzározni. Szóval masszív tolltartóra lesz szükség legalább 2 évre (ha jól vigyáztok rá, akkor 4 is lesz belőle, vagy örökölheti a kisebb).

Ami nagyon, de nagyon fontos: a tolltartó tartsa a tollakat (azaz a ceruzákat) biztonságban, hogy ki ne szökjenek a helyükről, mert akkor aztán elgurulnak, beverik az „orrukat” és kitörik a szép hegy… Nem érünk rá órán faragni, sőt, szünetben sem, amikor végre lehet szaladgálni!

Mindenképpen együtt pakoljátok bele a ceruzákat, beszéljétek meg, melyik rész mire lehet jó. Nem tanácsolnám az emeletes tolltartókat a fenti sűrű használat miatt főleg: mire megtalálja, melyik rekeszben van az a ceruza, addig a többiek már rég elővették és dolgoznak vele. Míg keresi, nem tud figyelni a tanítóra, nem fogja tudni, mi a feladat.

A kihajtós tolltartó azért jó, mert egész sok ceruza és a műanyag átlátszó tokba az órarend is belefér. Kell kb. 3-4 grafitceruza, 2 postairon, 12-es színesceruza, radír, faragó, kisvonalzó. Tehát kb. 18-20 hely kell, hogy legyen egy tolltartóban.

Faragó vagy hegyező

Olyat érdemes vásárolni, amit te is szívesen, könnyedén használsz, hiszen leginkább te, vagy valamelyik felnőtt fogja faragni esténként a ceruzákat. Érdemes otthonra beszerezni egy asztali faragót (akár elektromosat is), mert a kézi faragók az első osztályban igencsak könnyen elhasználódnak. A faragó és a hegyező szavak egyébként ugyanazt a célszerszámot nevezik meg!

Ceruza

H-s vagy HB-s? Háromszög vagy sima henger? Vékony, vagy vastag? Radíros?

Egyik sem: inkább drágább, de márkás, sima ceruzát vegyetek, amit lehet normálisan faragni, aminek a hegye nem törik ki írás közben, aminek a fóliája nem mállik le. Elsőben a háromszög formájút javaslom, segíti a helyes ceruzafogás kialakulását. Még jobban hatással lesz a gyermek kezére a mélyedésekkel teli ceruza: pont a kis ujjbegyeire méretezték.

Minden alkalommal el kell mondanom a szülőin is és utána is: az olcsó ceruza drágább, mint a drága. Az olcsó helyett 1 hónap múlva újat kell venni, mert kidobásra ítéljük. 9-10 hónap alatt „elfogyaszt” a gyerek 9-10 olcsó ceruzát, míg egy drágábbal egész évben tudna dolgozni.

Ez nemcsak a ceruzára érvényes, hanem a radír, faragó, színes ceruza stb. esetében is. Márkát nem jelölnék meg, de a zöld „bices” ceruza például még sosem hagyott cserben.

H és HB – ezt mindenképp próbáljátok ki a boltban. A H keményebb egy kicsivel, a HB puhább. A B-s ceruzák már maszatolnak, művészeti osztályban lehet rá szükség.

Radír a végén? Nem ajánlom. A célnak nem megfelelő, csak feszültségoldó eszköz: vagy lerágja, vagy lemorzsolja a gyerkőc munka helyett.

Ha ráírnátok az eszközökre a gyermek nevét: alkoholos filccel, vagy tollal megtehetitek. A menőbb ceruzákon már van ilyen fehér sáv kialakítva.

Színes ceruza

12 színűkről beszéljünk, ezekkel lehet napi szinten dolgozni akár tolltartóban, akár rajzdobozban. A vastag fajtát szeretem a kicsikkel használni. Előnye: nehezen törik a hegye, masszív, szép, erős színeket kapunk vele, könnyebben beleillik az apró kezecskékbe. Aki eddig keveset rajzolt, annak is biztosan sikere lesz.

Vékony fajtákból nagy a választék, éppúgy az árában. Itt sem a legolcsóbb a legjobb, de a fent említett zöld grafitceruza színes rokonait itt is ajánlom. Ezt sem győzzük faragni! Pasztell színes ceruzákkal és akvarell ceruzákkal vigyázzatok, mert nagyon puhák, maszatolnak – első-másodikban nem is nagyon használjuk.

Vonalas füzetek

Legfontosabb a belseje: a legolcsóbb füzetekből általában hiányzik némi megfelelő mennyiségű festékanyag, alig láthatóak a vékony segédvonalak. Néha még a papírt is kispórolják belőle. Az éppen írni tanuló gyerkőc könnyen kiszakíthatja, a radírozáskor kilyukadhat… Ezen sem érdemes tehát spórolni.

Fontos a füzet külseje is. Az olcsó füzetnek a külseje sem megfelelő vastagságú, pikk-pakk összegyűrődik, csúnya lesz (lsd. később a csomagolásnál).  Ne sajnáljuk az elsőstől a füzetet, nagyon fontos neki az első évben (is) a szép, lendületes írás elsajátítása.

Elsős vonalas füzet kódja: 14-32, másodikosnak 16-32, harmadikosnak 12-32, negyedikesnek (és további évfolyamoknak) 21-32. (Az első szám a sorok számát, a második szám a lapok számát jelenti, így az első számot kell figyelni!)

Lecke füzet: Praktikus, mert előre megírták, nekünk csak az órákat kell majd felírni, a tanulónak meg csak a leckét. Egy hátránya van: nem lesz elég egy tanévre. Ha iskolaotthonos oktatásban vesz részt a gyerek, első héten kérdezzünk rá, hogy szükséges-e.

Négyzetrács vagy kocka? Igazából négyzethálós. Csak arra figyelj, hogy legyen margó belül!

Zsírkréta

Tekerős: nem igazán zsíros, de tartósabb, szép erős színekkel lehet vele dolgozni. Viaszkréta: általában a színe halványabb.

Vízfesték

12 színű, egy terű kiszerelésű a legpraktikusabb. Figyeljetek arra, hogy a korongok ne legyenek picik, mert azt nehéz lesz ecsettel „feloldani”. Ilyen például a csavaros-korongos festék: helytakarékos, de kicsik a festékkorongok. Gondolj arra, hogy ezt talán az egész iskolás éveiben használhatja. Általában elmondható: a nagyon olcsó vízfestékből pont a „szín” hiányzik – ezzel nem tudnak szépen dolgozni a gyerekek, sokszor elvesztik a kedvüket, mert „a többieké szebb”.

Filctoll

Vékony hegyű, 12 színű filctollakra gondolhat egy tanító néni, aminek az élettartama legalább 1 tanév. Nálunk az „icos” legalább 2 tanévig kitart.

Ecset

Minden évben feladják a gyártók a leckét, ugyanis ahány féle, annyi számozás. Eredetileg 1-12-ig terjed a számozás: a vékony 2-es, a közepes 6-os, a vastag 10-es méretű. Vedd figyelembe, hogy a vízfestékben szokott lenni már egy!

Gyurma

Az egyszínű szürke vagy fehér színű kis darabokból áll, egyszerű vele dolgozni. A színes könnyen eltereli a gyermek figyelmét, főleg, ha csak „szobrászkodik”. A színek egy idő után könnyen keverednek, év végére egyszínű lesz belőle. A hagyományos, bolti gyurma a legmegfelelőbb erre. Fejlesztő hatását kiemelném, érdemes otthonra is beszerezni egy csomaggal. Otthonra persze jó a házilag készített só-liszt gyurma, vagy a főzött gyurma is.

Ragasztó

Technokol vagy stift? Az előbbi büdös, folyik, de jól ragaszt. Macerásabb a használata. A stift is büdös, de nem annyira. Könnyű kezelni, de néha csomós és könnyen kiszárad (késsel le lehet vágni a tetejéből, ha megkeményedett). A stiftből a közepes méretű kell minimum, hogy az egész tanévet hatékonyan körberagasztózza.

Írólap

A5-ös méretű, egy csomagban 50 db van. Vagy betűelemek vázolásához, vagy időkitöltő rajzoláshoz szokták használni. Felsőbb évfolyamokon akár röpdolgozatokhoz is.

Famentes – félfamentes? Akár rajzlap, akár írólap kell, a tanító szokta jelezni, milyet szeretne használni az év során. Legegyszerűbben: a famentes fehér, szép, a félfamentes barnás, szürkés, nem annyira szép. Ha a tanító nem határozta meg, érdemesebb a fehérebbet venni, nyilván ezzel mutatósabb alkotásokat lehet kreálni.

Színes papírok

Sokfélesége miatt a tanító nénik meg szokták adni, hogy melyikkel szeretnének dolgozni:

• négyzet alakú színes papír (=origami papír) csomag
• kisméretű színes papír, túloldala fehér (=kivágólapok)
• nagyméretű színes papír, túloldala fehér

Tükör

Egy vagy kétoldalú? Ha nem jelezte a tanító néni, akkor is elég (szerintem) az egyoldalú tükör, hiszen egyszerre egy oldalt nézünk, és geometrián is ugyanúgy csak az egyik oldalára lesz szükség, de csak akkor vegyetek, ha azt kérik!

Toll

A “zebrás” tollat ajánlanám, mert szépen fog, nem folyik, árban is nagyon jó.

Olló

Fontos, hogy a jobbkezes gyereknek jobb-, a balkezesnek balkezes ollót vegyünk! Nem árt, ha van tokja is.

Mérőszalag

Papírszalag, könnyen gyűrődik és szakad, de matematika órákon, méréseknél nagyon hasznos. Már nyáron ismerkedhettek vele! Az IKEA-s szalag csak hasonlít, nem lesz jó, mert rendkívül vékony.

Számolókorong

Kék dobókockában piros-kék korongok várják az iskolát: matematika, ének, magyar órákon a leghasznosabb. Vásárláskor érdemes a boltban ezt kinyitni, ugyanis az utóbbi években az egyik cég nagyon vékonyakat gyárt - ezt ne vegyük meg!

Műanyag óra

Állítható mutatókkal könnyen megtanulják majd a pontos időt. Ebben a digitális világban fontos a hagyományos időmérés is!

Számoló rúd

Szerintem ezt már a legtöbb iskola nem kéri (nálunk a régi megmaradt rudakat még használjuk szorzótábla tanulásakor, vagy tornyot, szőnyeget építenek belőle a gyerekek, ömlesztve van egy nagy dobozban…)

Színes pálcika

Matematika órán lesz rá szükség, de magyar órákon is elővettük sokszor elsőben: a zöngés-zöngétlen hangokat jelöltük a megfelelő színnel.

Logikai készlet

Nagyon jó találmány, jókat lehet vele játszani. Csak akkor probléma, amikor el kell tenni vissza a helyére: valakinek mindig elgurul új gazdát keresni :)

Éva néni blogjának következő részében az iskolatáska lesz terítéken! Addig is pihenjetek, játsszatok együtt sokat! Sok sikert minden gyermeknek és szülőjének!

Éva néni

Szerző: Táboriné Ungvári Éva - Ceglédimami

Felmerült már bennetek a kérdés, hogy vajon hogy érzi magát Apa pl. a várandósság alatt? Vajon mi foglalkoztatja őt a mindennapokban? Hogy élte meg a szülésedet, mik jártak a fejében akkor és ott? 

Fogadjátok szeretettel Pétert, akinek írásaival betekintést nyerhetünk Egy Apa világába (érzéseibe, meglátásaiba, stb) őszintén, sok-sok humorral fűszerezve. 

A kezdetek...:

“Peti vagyok, a mamám nagyon szeret. Csak néha rám szól, ezt nem szabad, azt nem szabad. Nini itt egy jó kis kanapé …”

Ez egy olyan apuka (és anyuka) blogja (és írásai), akik szeretnének sok időt otthon tölteni a gyerkőcükkel és egymással, akik emiatt szeretnének otthon vagy otthonról dolgozni és értéket teremteni, és akik e cél elérése érdekében kipróbálják és kihasználják az adódó lehetőségeket, osztják meg gondolataikat (főleg apu).

Ezen az úton kísérhetsz el minket. Hogy megismerj bennünket kicsit jobban, egy 3 részes sorozatban bemutatkozunk, melynek első részét olvashatod alant.

Vágjunk is bele …

Most, hogy végre itt ülök, a gyerkőc az ölemben piskótát majszol, és én 1 – 2 – 3 ujjal pötyögöm be ezeket a szavakat a gépen a blogba. Így kissé lassan halad, de legalább van időm közben elmerengeni a történteken.

Hihetetlen, hogy már 7 hónapos …

Mintha csak ma lett volna, ahogyan a műtő ablakán át kezembe adták a pici csomagot, kitessékeltek a váróba, rámutattak egy kanapéra: “Itt várjon!“.

Tartottam a karomban, sohasem fogom elfelejteni, ahogyan halk hümmögésekkel járt a fejecskéje ide-oda: “Hmmmm, hmmmm, hmmmm“. Szeme még nem szokta a nem túl erős fényt, de éppen csak nyitva volt. A hang és a kép örökre bevésődött a szívembe, legbelül érzem a csodát, valahányszor rágondolok.

Pár perccel korábban …

A műtő üvegfala mögött álltam, a hányinger és a szédülés kerülgetett. Ugyanis nem bírom a vért. Ez a “vériszony” valamikor az egyetemen alakult ki, mert gimnáziumban még orvosnak készültem. Kialakulásában komoly szerepet játszott, hogy lemondtam álmaimról a könnyebb utat választva. Így amellett hogy ténylegesen jelen lévő jelenség volt, mindenki számára elfogadható kifogás volt. Hiszen a gimi utolsó éveiben én magam is igazán lázadtam, és mivel az osztálytársaim többsége pontokkal felvételizett (akkor még lehetett), buliztak, “sz.rt.k rá“, és én is ezt akartam. Meg is lett az eredménye, de minden a lehető legjobban alakult.

Míg ezen pörögtem …

A szeretett nőnek éppen készültek felvágni a hasát. Lehet megutálsz most: de azon gondolkoztam, hogyan lehetne megúszni ezt az egészet. Sajnos, mint a legtöbbször eddigi életemben, ki akartam hátrálni ebből a szituból. Nem akartam a felelősséget, nem akartam, hogy az imádott nőnek bármi baja legyen, mért nem lehetett normálisan szülni?

A francos könyvekben sosem írják ezt le! Ha tanácsot kéne adnom másoknak így utólag: szard le, mit mondanak, szard le kinek hogyan ment! Olvasd el mit kell vinni, olvasd el mikor kell menni, gondold végig jó sokszor hogyan és merre fogsz menni, és készülj fel rá érzelmileg! Készítsd magad, hogy ha ott vagy, akkor ott is kell lenned. Teljesen, egész emberként, mert a párodnak szüksége lesz rád! Készülj fel érzelmileg, hogy bár most semmit sem tudsz, ott majd mindent megsúgnak ez érzelmeid. S ha ott vagy, akkor csak annyi a dolgot, hogy ne fojtsd el őket, hanem hagyd őket áramlani.

Én ezt tettem …

Amikor ott a műtő ablakában állva már éppen készültem leülni a sarokban a székre, hogy onnan félig-résztvevőként éljem át az egészet. De egy adott pillanatban Kata oldalra fordította a fejét, kereste a tekintetemet, és akkor éreztem, hogy most itt vagyok, jó helyen vagyok, ő is biztonságban van, nem lesz semmi baj! “Mindjárt vége és lesz egy gyönyörű gyermekünk!” – üzente a szeme. És kihúztam magam, mosolyogtam egy hatalmasat rá. Hogy emlékszik-e erre? Segített-e neki? Nem tudom, és szerintem utólag már nem is lényeges. Hagytam az érzelmeimet áramlani, és azok azt diktálták, hogy tartsak ki, mert valami, a szaros életünknél is sokkal nagyobb dolog van készülőben.

Azt gondolom nem nagyon emlékezhet rá, mert a vajúdás kezdetén megkapta a “drog“-adagot. Az aneszteziológus orvos felhívta a figyelmünket a lehetséges kockázatokra, de mi tudtuk, hogy enélkül ezeket a fájdalmakat nem fogjuk kibírni. Sem ő, sem én, aki nem tud átvenni a fájdalomból, és nem tudom még csak megtippelni sem, milyen lehet a mértéke. Azt meg nem mondhatom: “Tudom mit érzel, tarts ki!“. Nevetségesen hangzott volna, hiszen honnan tudhattam volna mit érez és mennyire fáj ez?

Ahogyan ő sem tudta, mit érzek …

Amikor a 2. tesztet vettem februárban azon az esős napon. Emlékszem fájt a fogam, és amúgy is mentem volna a patikába fájdalomcsillapítóért. Pont ott dolgoztunk egy bababolt mellett, s kilépve a ház ajtaján, ránéztem a kirakatban egy kis ruhára, és olyan erősen hasított belém az “igen, gyereket akarok!” érzés, és ez olyan megnyugvással töltött el, mint amikor egy komoly problémára találsz megoldást.

Akkor már borzasztó sokat dolgoztam, napi 12-15 óra simán befigyelt, 2 munkahelyen: hajnalban keltem, este kerültem haza. Számolgattunk: a terhesség és a gyerkőc nem fog sokkal többe kerülni, pár dolgot nem veszünk majd (mivel nem lehetett a terhesség alatt), pár dolgot meg igen (diabetikus csodák), és így kényelmesen kijövünk az eddigiekből.

Ez megnyugtatott, tudtunk félrerakni. Mert az A terv az volt, hogy a születés után legalább 6 hetet otthon maradok. És utána is. A lehető legtöbbet. A gyűjtögetés mellett pedig el kezdtünk gondolkozni azon, hogy mit tudnék csinálni itthonról, amit később akár közösen is csinálhatunk. Hogy végül egyáltalán ne kelljen elmennem itthonról, vagy csak minimálisan, keveset.

Persze utólag látom, álom volt csupán …

Hogy heti 5 nap 12-15 óra munka után én még este vagy hétvégén ötletelek “okosságokon“. Azt hiszem egyébként ha okosabban, tervszerűen és kitartóan csináltam volna, akkor sikerülhetett volna összehozni valamit. Bár akkor még nem rendelkeztem azokkal ismeretekkel, amik hozzásegíthettek volna egy lehetőség megragadásához. És végül egy lustaságból fakadó véletlennek köszönhetjük, hogy színre lépett a nyálmackó, és megmutatta az utat az álmainkhoz.

De azért még ne szaladjunk annyira előre, hiszen a nyálmackó elkészítéséig még egy nagyon fontos dolog történt, ami nélkül nem lenne ez a történet és Te sem olvasnád ezt az írást. Így hát kérek még egy kis türelmet, de nemsokára elolvashatod, hogyan ismerkedtünk meg a kendőkkel, és mi vezetett minket idáig.

Folyt.köv...! :)

"Péter vagyok, Horváth típusú, 1 feleség (Katalin cárnő) szerető férje, és 1 fiúgyermek (Mátyás a király) büszke édesapja. Őt még 2 baba biztosan követni fogja, olyan jól sikerült (dolgoztunk is rajta keményen :D). A 33-ik évemet taposom idén, és a szűz csillagjegy szinte minden tulajdonságát magamon viselem. Kipróbáltam 1-2 egyetemet, 1-2 tuti bizniszt, míg végül 2 munkám is lett: hajnalban rétest szállítok, utána a családdal villanyt szerelek. Bár van, hogy összejönnek a dolgok, de mindkettő eléggé rugalmas, így sok időm marad a családra. Szabadidőnkben együtt horgászunk (ez most a No.1.), sétálunk, és szívesen biciklizek is, edzésként."

Peti és Családja napi (humoros) bejegyzéseit a Facebookon is olvashatjátok: Apaaa Vigyééél

szerkesztő: Z.K. Emese - Kecskemétimami

Miért? Mert az olvasás pont olyan, mint az autóvezetés. Megtanítanak vezetni, de jó sofőr-e mindenki, akinek jogosítványa van? Nyilván nem, hiszen nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy később rutint szerzünk-e ebben vagy abban a tevékenységben.

Vannak emberek, akik nagyon ügyesek, ha kormányt látnak, és uccu neki, már robognak is. Hamar megtanulják mi mire való, bátran és biztonságosan vezetnek. Egyre több kilométert hagynak maguk mögött, élvezik a vezetést.

Vannak a bátortalanabbak. Ők kevésbé bíznak magukban. Mégis igyekeznek, van kitartásuk, akaraterejük. Döcögősebb úton, de mégis eljutnak addig, hogy élvezik a vezetést.

Na, és vannak, akik ugyan nagy nehezen, keservesen, de megszerzik a jogsit. Amikor magukra maradnak a volán mögött elbizonytalanodnak, és egyre kevésbé hiszik el, hogy ők bizony tudnak vezetni, hiszen megtanították őket. Egy-egy kudarcba fulladt kísérlet után, már próbálkozni sem akarnak. Végleg feladják. A nehezen szerzett jogsi érvényességi ideje lassan lejár, és már meg sem újítják azt. A vezetés képessége végleg feledésbe merül...

Na, az olvasás is pont így működik!

Vannak gyerekek, akik nagyon könnyen megtanulják az olvasást, szinte falják a betűket. Maguktól éreznek rá arra, hogy milyen csodálatos a könyvek világa. A szülőknek csupán az a kellemes feladat jut, hogy értékes, a gyermek korának megfelelő olvasni valóhoz juttassák csemetéjüket. Jó megoldás lehet a könyvtár, a nagyobbaknak az e-book olvasó.

A bizonytalankodó gyereknek már nem olyan élvezet az olvasás. Nehezebb rávenni őket arra, hogy olvassanak. Nehezebben jutnak el addig, hogy maguktól vegyenek könyvet a kezükbe. Ha a szülőknek fontos, hogy a gyermek olvasóvá váljék, itt már be kell vetni néhány trükköt is. Figyeljünk arra, hogy mi érdekli a gyereket, de sose riasszuk el túl hosszú szöveggel. Juttassuk sikerélményhez, dicsérjük erőfeszítéseit. Igyekezzünk minden nap olvasni egy kicsit vele. Olvasson mesét. De újságot is ér, sőt TV műsort is. Bíztatás, szeretet, odafigyelés, rendszeresség a kulcs.

A legnehezebb azonban azoknak a gyerekeknek, akik hárítják az olvasást. Ne feledjük, NEKIK nehéz. Természetesen szülőként sem könnyű ezt a helyzetet megoldani, hiszen a legtöbb szülő szeretné, ha sokat olvasna a gyereke. Ezek a kicsik már a tanév végére kudarcként élik meg az olvasással vívott harcot. Pedig mennyire várták, mikor elballagtak az óvodából! Tudják, hogy megtanították őket olvasni. Talán ilyesmi járhat a fejecskéjükben: „A gyerekek nagy részének egészének jól ment. Miért pont Én vagyok az a béna, szerencsétlen, akinek meg nem? Nem baj, nem is akarok olvasni! Ez hülyeség és unalmas. Akármit is mond anya, meg a tanító néni. Nem fogok egy betűt se olvasni a nyári szünetben, csakazértse…” Ráadásul folyton piszkálják. Az iskolában, hogy nem gyakorol. Otthon, hogy miért nem gyakorol. Ha meglát egy betűt, leizzad a tenyere. A könyvekbe pillantva a betűk összefolynak.

A szülőknek nem kis feladat okosan megsegíteni az ilyen gyerkőcöt. A nyár nagyon jó alkalom erre, de ne legyenek illúzióink. A gyermek nem lesz boldog. Vérmérséklete szerint reagál majd arra, ha olvasni szeretnénk vele. Mit tegyünk mégis, hogy le tudjuk ültetni olvasni rendszeresen egy kis időre (akár kezdésnek 5-10 percre) ezeket a gyerekeket is?

• Eleinte 4-5 mondatot olvasson hangosan. Kis papíron, nagy betűkkel írt szöveget. Anya ebédet főz. Segítek neki. Répát pucolok. A répát anya a levesbe teszi. Nem szeretem a répát. Ez a néhány mondat alkalmat adhat egy rövid beszélgetésre. (Nem, nem az lesz a kérdés: „Na, mit olvastunk?!”) Máris fejlődött a kis olvasó szövegértése is!
• Sose mondjuk, hogy: „Menj olvasni!”. Ne hagyjuk magára! Olvasson nekünk, hangosan. Ezt a néhány mondatot igazán kibírjuk mi is!
• A mondatok számát csak akkor növeljük, ha már a kevesebbet biztosan olvassa. (Természetesen a szöveg más és más legyen.) Mindig csak egy-egy mondattal toldjuk meg a szöveg hosszát.
• Találhatunk ki viccet, mesét, de ismert meséből is meríthetünk ötletet. Bevonhatjuk a család többi tagját is a történetek megírásába.
• Mondjuk el neki, hogy megértjük a tiltakozását, de higgye el, tényleg igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert.
• A rendszeres gyakorlással a gyerek feladattudatát is fejlesztjük!
• A gyakorlásra fordított idő ne haladja meg a gyerek tűrőképességét!
• Ne ígérjünk jutalmat, ha a napi feladatot megcsinálta! A mosolyunk, az ölelésünk, az, ha érzi, büszkék vagyunk rá, azért, hogy erőfeszítéseket tesz, sokkal többet ér!

A sok tanács ellenére persze nyár van, és ezt ki is kell élvezni! Nyaralás alatt csak a jól motivált gyerkőcöt olvastassuk, ne ekkor akarjuk megváltani a világot! Viszont, ha már hazajöttünk, hajrá!