Anya, én még hinni szeretnék!

Kicsi lányom 6 és fél évesen. Fotó: Hegyi Bernadett

Nem is létezik?

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, vajon mikor áll elő ezzel a kérdéssel. Valahogy most mégsem számítottam rá.

(Lizi, most 7 és fél éves.) Jött haza az iskolából és kb. csak úgy mellékesen megjegyezte: „Ja, és nincs is Mikulás és Húsvéti Nyuszi! Ti teszitek oda az ajándékokat! Mondták az osztálytársaim.”

Lefagytam. Most valljak színt? Vagy mindent tagadjak? Megkérdeztem: - És a Jézuska? Erre rögtön rávágta: „Ő létezik!!!” Jól van, akkor nincs nagy „baj”. Próbáltam kérdésekkel terelni, még végül azt mondta: Anya, én még hinni szeretnék!

Mire megérkezett a Mikulás teljes bizonyossággal hitte továbbra is, hogy ő csempészte oda az ajándékokat a csizmájába.

Mindenhol Télapó

Eszembe jutott egy majdnem lebukás. Lizi 3 vagy 4 éves lehetett. Mindig a plázában szoktunk találkozni az „igazi” Mikulással. Szentül hitte, hogy ő az igazi.

Akkor is odamentünk, mondta a szokásos verset, kapta a szaloncukrot és nagyon boldog volt! Sétáltunk a plázában, bementünk a könyvesboltba is.

És akkor megtörtént, amire nem számítottunk. Ott ült egy másik Mikulás! Na ebből, hogy jövünk ki? Azt hittem lesz ezer kérdés. Nem volt. Mondott ott is verset, örült, bezsebelte a szaloncukrot. Utána megkérdeztük, mit gondol erről? "Kinn ül az igazi, ennyi, ez a bácsi csak beöltözött."

Lizi és az "igazi" Mikulás

Megkérdeztem a kolléganőimet is, hogy alakulnak náluk a csodatevős napok. Ezeket a sztorikat gyűjtöttem most össze. Van közte humoros, megható, kedves, cinkos, lebukós, kalandos, nagyon kreatívan kimagyarázós is.

Apa, mint Mikulás

„A mi sztorink: A legkisebb fiúnk 4 éves lehetett, amikor apát felkérték, hogy egy cégnél legyen ő a Mikulás. Minket is meghívtak, és sokat agyaltunk, hogy mit is csináljunk, mert a fiúk tuti felismerik apát, akármilyen jó lehet a jelmez! Vagy a hang, vagy a mozdulatok gyanúsak lesznek nekik, és tuti a bukás, ha hangosan felkiállt valamelyik hogy: -Ez az én apukám!

Azt sem szerettem volna, hogy ők kimaradjanak a Mikulásból, mert előtte minden évben személyesen látogatott meg minket.

Antónia gyerekei készülnek az "Apa-Mikuláshoz"

Így jött a mese: Elmondtam nekik, hogy a Mikulásnak rengeteg a dolga és nem jut el mindenhova az igazi (ezért futunk bele lépten nyomon egybe december 6-án...) De az igazi Mikulás felkér segítőket, akik ilyenkor őt képviselik. Képzeljétek idén apát is felkérte, és szombaton ti is úgy találkoztok vele mint a Mikulás segédje. Ő lesz ott a Mikulás ahova megyünk, de ez egy NAGY TITOK, amit csak mi tudunk. Nem szabad elmondani senkinek! Még a barátoknak sem, ha ott összefutunk velük.

Együtt őriztük a titkot. Marcink a jelmez miatt kicsit meg volt szeppenve apától (Még ajándékot se fogadott el előtte az "igazi" Mikulástól), de a titkot őrizte!” (Antónia – Pécsimami)

Antónia férje, mint Mikulás, akarom mondani a segítője ;)

A Mikulás és a pelenkás kalandja

„Kiscsoportos, 3,5 éves nagyobbik fiam ovis csoportja meghívta a majdnem 2 éves pelenkás, örökmozgó öccsét a Mikulásünnepségre. A Mikulás nem megijesztette a pelenkást, inkább gyanakvásra késztette.

Így mikor a tesó elindult a nevét hallva a Mikulás felé szorongva, a pelenkás kistesó megvédendő a nagyot, egy hatalmas dobással a mit sem sejtő Mikuláshoz vágta keresztül a termen a tele cumisüvegét. Szegény Mikulás bácsinak igencsak fájt a karja a becsapódás helyén még napokig.” (Adél – Debrecenimami)

Kis gyanakvó

„Nagyobbik fiam nagycsoportosként közölte, hogy érdekes, aznap sosincs a gondnok bácsi mikor jön a Mikulás. Tuti ő az, olyan hülyén áll a szakálla, és kilóg a hasa a piros köntösből. Aggódva kérdeztem, hogy és akkor most szerinted nincs Mikulás? Ha nincs is, én hiszem, hogy van, csak nem itt az oviban. – hangzott a bölcs válasz.” (Adél – Debrecenimami)

Kép forrása

Cinkostárs

„Nekem arról van egy sztorim, hogy a lányom mennyire hinni akart és örömet szerezni. 5 és fél éves volt, amikor a boltban kedvenc csemegénket meglátva megkérdeztem, hogy vegyünk-e karácsonyra apának is. Rögtön rávágta, hogy persze... mivel a Szentestét a nagyszülőknél töltöttük, valahogy természetes volt, hogy vittük az ajándékokat és segített átadni.

Mikor a csokit a kezébe adtam, hogy adja oda ezt is, mert apáé, akkor ő boldogan mondta, hogy a Jézuska hozta. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy így bizony bukta lesz…, így kénytelen voltam felhívni a figyelmét a turpisságra.

Finoman meglöktem és mikor rám nézett súgtam neki, hogy: - Ezt nem a Jézuska hozta, ezt mi vettük a boltban, nem emlékszel?

Ő meg cinkosan visszasúgta, hogy: - "Nem baj, nem mondjuk meg neki, had higgye azt, hogy ezt is a Jézuska hozta!"

(Gabi – Kaposvárimami)

Ideje megtudnia, vagy mégsem?

"Amikor 10 éves volt Hunor, elvittem sütizni és megkérdeztem, hogy szeretne-e beszélni a Mikulásról és a Jézuskáról? Gondoltam nagyfiú már, itt az alkalom, hogy "felvilágosítsam". Mire ő nagy szemekkel rám nézett és azt mondta: "Anya, én nem akarok!"

Még hinni akart... :) Most 17 éves, az öccse pedig 11 lesz. Már mindketten TUDJÁK. De egész eddig ragaszkodtak hozzá, hogy "minden úgy legyen, mint régen": december 24-én elmentek a nagymamához és csengőszóra, a kedvenc karácsonyi zenénkre és a szikrázó fára toppantak be.

Idén először fognak részt venni az előkészületekben, közösen állítjuk a fát, segítenek a konyhában és a takarítás utolsó simításaiban... izgulok, hogy milyen lesz...:)" (Nóra – Pécsimami)

Nóra és Hunor (Magor a pocakban :) )

A Jézuska veszi?

„Szenteste bontogatták a gyerekek az ajándékokat, és az egyik nagyon tetszett Apukámnak, aki egy kicsit... hóbortos. Rám nézett és a gyerekek előtt jó hangosan megkérdezte: - "Jajj de klassz, HOL VETTED?!?"

Picit megfagyott a levegő, a fiúk kérdőn néztek rám, mire tök határozottan azt válaszoltam: -"Papi, ezt a Jézuskától kellene megkérdezni!" Ők pedig teljes nyugalomban bontogattak tovább.

A lebukástól szerintem nem kell félni: addig, amíg a gyerek hinni akar, addig bármi történjen is, hinni fog!

(Nóra – Pécsimami)

Hát azt hiszed, hogy nem tudom?

„Nálunk ennek nagy hagyománya van, iszonyatosan él bennem a gyerek! Hogy ki az izgatottabb, azt nem tudom, de mindenki nagyon élvezi a varázst, pedig már nem is kicsik.

A fiam 13 és fél éves, tavaly még írt a Jézuskának. Már voltak olyan megjegyzései, hogy ezt meg ezt nem kérek, mert ez túl drága. Olyankor a hugi mindig megnyugtatta, hogy csak kérjed nyugodtan, a Jézuskának nem kell pénz. A férjemmel egyszerűen nem tudtuk eldönteni, hogy tudja-e, de sosem kérdezett rá.

A húga idén 10 és fél éves. Ő kerekperec elém állt pár hete és ezt mondta: - Anya tudom ám, hogy nem létezik a húsvéti nyuszi, mert láttam, hogy te dugtad el a csokikat az udvaron! És azt is tudom, hogy a suliban a Mikulás a Jancsi bácsi, és hogy a bolti Mikulás is csak egy beöltözött bácsi!

Megdöbbenve, szó nélkül álltam és sikítottam belül, hogy vége a varázsnak, de folytatta magától.
- Azt viszont tudom, hogy hozzánk éjszaka az igazi Mikulás jön. Azám Anya, akkor velem kell aludnod, biztos, ami biztos!

Eljött december 5-e, hozzánk éjszaka hozza a Mikulás a csizmákba a csokikat. A gyerekek szépen elrendezték a csizmákat, cipőket, papucsokat. Míg ők fent digitális mámorban úsztak, gondoltam összerakom egy helyre az összes csomagot, hogy éjszaka könnyebb legyen felcsempészni. Ekkor megjelent a fiam!

Gyors letakartam egy pléddel, belépett és kamaszos vihogással kérdezte, hogy mit csinálok? Csak pakolászok mondtam, mire ő: - Anya, ne csináld már! Hát azt hiszed, hogy nem tudom? De hát mióta tudod, kérdeztem hebegve.
- Jaj, Anya! Már legalább 5 éve!

A hugit viszont semmi sem tántoríthatja el a varázstól. Idén ötödikben már a legtöbb gyerek tudja, ezért nyíltan megkérdezik tőle: - Zsófi, te még hiszel a Jézuskában??? Ő pedig szemrebbenés nélkül válaszol, hogy:

- Igen! Nem azért, mert hiszek Istenben, hanem azért mert tudom, hogy van.

A suliban a tanárok arról beszélnek, hogy ne kérjenek drága ajándékokat, mert a szülőknek ez megterhelő, és ő nem érti, hogy néhány felnőtt miért nem olyan jól tájékozott, mint ő :). Szóval nálunk még nagyon él a varázs, valószínű az utolsó év, de ezt most még rettentően élvezzük!” (Mariann – Kecskemétimami)

Kép forrása

Mondd meg őszintén, tényleg nincs?

„Nálunk a két gyerek személyiségét tökéletesen tükrözi ahogy ehhez a kérdéshez is hozzáálltak. Hanna 12, igazi kis tapintatos, diszkrét báj. :) Soha egy szóval nem utalt rá, hogy bármit is tudna abból, hogy a nappali mindenes műszak után mi vagyunk az apjával a Jézuska és a Mikulás.

De kb. másodikban már láttam rajta, hogy pontosan tud mindent, csak úgy döntött, még egy kérdéssel sem akarja elveszíteni a varázsát.

Ehhez képest a fiam... Levi most harmadikos, ő nagyon akar hinni mindig mindenben. Idén november végén egyszer csak bevágtat az udvarról, elém áll, és a nagy barna szemeit kimeresztve szuggerálni kezd: Anya! Nagyon fontos, mondd meg őszintén, tényleg nincs Mikulás? Azt mondják a többiek, hogy ti rakjátok a csizmába az ajándékot. Na, mondom, itt a pillanat, nincs menekvés: Igen, Levi, őszinte leszek, mi rakjuk oda apával. Mire a gyerek teljes felháborodással: És akkor fogtündér sincsen? Hol vannak a fogaim????!!!” (Lilla – Budapestimami)

Nálatok is vannak ilyen történetek? Írjátok meg nekünk!

Csodaőrzős, settenkedős, lebukásmentes, nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Elsner-Szentesi Mónika - Kaposvárimami