Balog Zoltán kiemelte: a gyertyagyújtás szimbolizálhatja, hogy miközben számtalan dologban vitatkozunk Magyarországon, van, amiben mindannyian egyetértünk. Kell, hogy legyenek közös pontok, és a szabadságért küzdő, azért életüket áldozó hősök, áldozatok előtti tiszteletadásban pártállástól, vallástól és kortól függetlenül találkozhatnak és megélhetik összetartozásukat az emberek.
A tárcavezető a 60 évvel ezelőtti, reménytelen ellenállásról azt mondta: a magyarokra jellemző, hogy amikor úgy gondolják, hogy az igazság, a szabadság ügye mellett kell kiállniuk, akkor nem mérlegelik az esélyeiket. Hozzátette, nem véletlen, hogy miközben sok helyen volt lázadás, Magyarország volt az egyetlen európai ország, amely fegyvert is fogott a megszálló szovjet hatalommal szemben.
Balog Zoltán rámutatott: november 4-től az emlékezésnek a korábbinál is intenzívebb időszaka kell, hogy következzen, hiszen a szovjet csapatok bevonulása után a sortüzek, a reménytelen küzdelem, majd a perek időszaka következett. Sorra születtek tehát a hősök és a mártírok, emellett „egyre többen mocskolták be kezüket igazságtalan, minden jogalapot nélkülöző tettekkel, ítéletekkel”, és ez folyamat több évig tartott. Még 1958 után is voltak perek, és voltak olyan fiatalok, akik évekig raboskodtak a siralomházban, mert kivégzésükkel megvárták, amíg nagykorúak lettek – idézte fel a politikus. Balog Zoltán kitért arra, hogy a forradalmat követő 33 évnyi hallgatás, sőt tagadás és hazugság után 27 éve lehet elmondani és kutatni az igazságot. Ennek eredményeként lassan nevük, arcuk lesz a hősöknek és az áldozatoknak, de arcuk és nevük kell, hogy legyen a tetteseknek is. A hősökre és az áldozatokra emlékezés ideje után „el kell jönnie a tettesek, az elkövetők idejének is”, „amikor arról beszélünk, hogy kik követték el a gyilkosságokat”, mert csak ezzel lehet elégtételt szolgáltatni a mártíroknak.
A miniszter fontosnak nevezte, hogy mindenki megossza személyes emlékeit, és azt is, hogy a különböző társadalmi csoportok, nemzeti közösségek megtalálják saját ’56-os hőseiket. Példaként említette a roma hősöket, köztük Cziffra György zongoraművészt, akikről ma több szó esik, mint korábban bármikor.
Balog Zoltán szólt az 56-os Emlékbizottságról is, melynek egyik legfontosabb feladata volt, hogy elérje a rendszerváltoztatás után születetteket, azt a generációt, amely nemcsak a forradalomnak nem volt részese, de az elnyomásról sem lehet semmiféle konkrét, személyes tapasztalata. Mint mondta, őket szerették volna megszólítani a fal- és fényfestésekkel, a különböző interaktív kiállításokkal.
A Terror Háza Múzeum ’56-os kiállításán például felvehető egy VR- (virtual reality) szemüveg, amelynek segítségével viselője ott lehet a vörös csillag leverésénél, vagy három dimenzióban követhet végig egy kihallgatást az ítélethirdetésig, „keresheti, hogy ki a vádlott, míg rá nem döbben, hogy ő maga ül a vádlottak padján, ő az, aki nem válaszol, akinek elszorul a torka, és aki fölött kimondják az ítéletet” – fogalmazott az ’56-os Emlékbizottság elnöke.
