A szülés élménye erőteljessége, ősi volta, az élmény ritkasága miatt lehet gyógyító, de traumatikus hatású is. Átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a kontrollvesztettség, a tárggyá válás és a kiszolgáltatottság érzésétől kísérve, de átélhető egész életet meghatározó csúcsélményként, erőt, gyógyulást és kiteljesedést adó eseményként .
A végeredmény sok esetben attól függ, hogy a vajúdó nő kap-e elég bátorítást, érzelmi támaszt, hogy bízni tudjon saját erejében, illetve kap-e érvényes és hiteles tájékoztatást, amely alapján felelősséget vállalva meg tudja hozni saját döntéseit.
A nyugati társadalmakban, ahol sok lehetőség között lehet választani, a helyszín és a szülésen résztvevő személyek kijelölése befolyásolja a szülésélmény alakulását. A mai korban a szülés intim, érzelmi és családi történésből fokozatosan nyilvános orvosi eseménnyé alakult, ahol az anya kórházi körülmények és a kórházi ellátás sajátosságait elfogadó, használó annak alárendelődő pácienssé vált.
Ma már egyre több szülészeten törekednek a szülőszobák otthonosabbá tételére, a szülő nő szükségleteinek és igényeinek figyelembevételére, az érzelmi biztonságérzetet adó személyek (apa, hozzátartozó, dúla) jelenlétének engedélyezésére, a tájékozott döntéshozatal támogatására.
A szülés nem tekinthető önmagában álló, elszigetelt eseményként, hiszen a várandósság, a szülés és a gyermek egyéves koráig tartó időszak (perinatális időszak) érzései, élményei összefüggenek, egyaránt érintik az anyát, az apát és a gyermeket. A várandósság, a szülés és a korai szülői tapasztalatok felkínálják annak a lehetőségét, hogy elfeledettnek hitt régi problémáinkat újra átdolgozzuk. Érési folyamat megy végbe ekkor mind az anyában, mind az apában, ami a szülővé válás mellett az egyéni személyiségfejlődésben is szerepet kap, hiszen a perinatalis időszak egyfajta krízis helyzetként tekinthető, ahol a belső pszichés egyensúly megingása, majd stabilizálódása a személyiséget érettebbé teszi, ami természetesen javítja a szülői képességeket.
A várandósság nehézségei, a felbukkanó problémák, az egyensúlyvesztések, az érzések nem öncélúan jelentkeznek, hiszen a legnagyobb esélyt kínálják a párnak mind a szülés, mind a szülőség szempontjából fontos tulajdonságok és képességek kibontakoztatásához, mint például aszembenézés a félelmekkel és az elvárásokkal, majd azok közelítése a realitáshoz, a negatív vagy ambivalens érzelmek elviselése, a felelősségvállalás, az elengedés, önátadás és a bizalom, önbizalom kibontakoztatása.1
A szülés sűrítetten adja a szülő nő, de a partnere számára is a fejlődés és kibontakozás lehetőségét, pontosan azt a kihívást és feladatot állítva eléjük, aminek a megoldására szükségük van. Épp ezért nincs két egyforma szülés és ugyanazon nő szülésélményei is különbözőek. Mindezek miatt is fontos a szülés lehető legteljesebb háborítatlanságának biztosítása. Ez olyan élménytöbblethez juttatja a résztvevőket (az orvost, szülésznőt is), amely erőforrásként szolgál a hétköznapokban, segít a nehéz helyzetek elviselésében, a megoldások megtalálásában.
A gyöngéd születés
A háborítatlanság intézményi keretek közötti érvényesülésének jó példája a francia szülészorvos, Frédérick Leboyer által támogatott ún. gyöngéd szülés – gyöngéd születés. A francia orvos finom lélekkel állt hozzá a szülés folyamatához, és igyekezett a gyermek születés általi megpróbáltatásait minimálisra csökkenteni. A csend és a félhomály fontosságát hangsúlyozta a gyermek világra jöttekor, hiszen a méhben csaknem teljes sötétség uralkodik és a hangok főként az anyai test működéséből származnak. A hőmérséklet állandó (jó meleg van, 37 Celsius fok), és a baba egész testfelületével érzékeli az anyát, minden érzékszerve az anyára „nyílik”. Leboyer az erőszakmentes szülés híveként olyan szülési körülményeket teremtett, amelyek a méhen belüli állapotra emlékeztetnek és átmenetet képeznek a benti és a kinti világ között.
Születéskor elsődleges szabály a csend, a megszületett gyermeket rögtön az anya hasára helyezik, meleg takarókkal bebugyolálják őket, közvetlen bőrkontaktusban vannak egymással. A köldökzsinórt csak azután vágják el, hogy a baba nyugodtan lélegzik, közben megtalálhatja az anya mellét és szophat.
A további elválasztás a közvetlenül a szülő nő mellé készített, meleg (37 Celsius fokos) vizű kádban történik, még mindig a méhen belüli testérzeteket idézve.
A gyöngéd szülés során a nő indokolatlan és szükségtelen beavatkozásoktól mentesen saját igényeit, szükségleteit, érzéseit követve hozza a világra gyermekét olyan közegben, amely számára védelmet, biztonságot és értelmi támaszt biztosít. A cél mind az anya, mind a baba számára pozitív szülésélmény biztosítása, a lehetséges traumák minimalizálása.2
A pozitív és a traumatikus szülésélmény
A pozitív szülésélmény kulcsa dr. Sharron Humenick a természetes szülés és a szoptatás egyik legkiemelkedőbb propagálója szerint az önbizalom. 1145 frissen szült nő véleményét összegezve azt a megállapítást tette, hogy a nőknek fontosabb volt az, hogy végig kézben tarthassák az eseményeket, mint a fájdalom, amit megéltek. A vizsgálat szerint a kitartás és a szabad döntés szoros összefüggést mutatott az elégedettséggel. Ha a nőket büszkeséggel és elégedettséggel töltötte el a szülésük, akkor az növelte önbizalmukat, önértékelésüket, erősítette döntésképességüket és a szülésüket erőt adó élményként határozták meg. Ezzel szemben a szülést traumaként átélt nők a kontrollvesztettség, kiszolgáltatottság, magára hagyatottság, megalázottság, félelem, tárggyá tevés (elszemélytelenedés, passzivitás) érzésével küszködtek.3
Penny Simkin először szült nők 20 évet átfogó utánkövetéses vizsgálata során az első szülésélmény hosszútávú hatásait elemezve azt találta, hogy a szülésükkel legnagyobb mértékben elégedett nők az átélteket a siker fogalmaival jellemzik, úgy érezték uralták a helyzetet, az ellátó személyekre jó érzésekkel emlékeztek – az orvosokról pozitív, humoros emléket őriztek, a nővéreket támogatónak élték meg. A szülésük visszaigazolta személyiségük értékeit, növelte önbecsülésüket. A kontroll minden nő számára fontos volt, de míg az elégedett anyák úgy érezték, hogy a történéseket irányításuk alatt tartották, addig a kevésbé elégedettek a kontroll részleges, vagy teljes elvesztését élték át. A hosszútávú elégedettséghez alapvető volt az, hogy uralhatták azt ami velük történt és dönthettek gondozásukkal kapcsolatos kérdésekben. Azok a nők, akiknek a gondozói olyat tettek, vagy mondtak, amivel ők nem értettek egyet még húsz év után is haragot és csalódottságot éreztek4
Egy magyar vizsgálat 1998-ból: Budapest 17 szülészeti intézményében 120 esetben a szülést követően kérdezték meg az anyákat a szülésélményüket befolyásoló élményekről. Az anyák 70 %-a számára az erkölcsi támogatás és megértés volt az elsődleges, csak 9 %-ban említették az orvosi tennivalónak számító dolgokat.5
A szülésélményt befolyásoló tényezők
A szülésélmény alakulásában sokféle tényező kap szerepet.
A megfelelő környezet biztosítása mellett (háborítatlanság, otthonosság, gyöngéd születés) fontos kiemelni az ún. individuális szülésvezetés lehetőségét, ahol a szülő nő egyéni elvárásainak és igényeinek figyelembevételére kerül sor, ami megjelenhet konkrét formában, „szülési tervként”.
A szülési terv legfőbb jelentősége az, hogy kialakítása során a pár megfogalmazza elvárásait, félelmeit, fantáziáit, majd ezeket segítőikkel (orvos, szülésznő, védőnő, dúla) egyeztetve, megbeszélve közelítik a realitáshoz. Az előzetesen megfogalmazottak egy részéről a vajúdók szülés közben lemondanak, hiszen maga a szülés alakítja, formálja a szükségleteket, igényeket.
A tervezést az élet felülírja, de a szülési terv elkészítése és átbeszélése segítheti azt, hogy a kritikus pillanatokban is lehetőséget kapjon a pár a tájékozott döntés meghozatalára, a korrekt információk, előnyök, hátrányok, alternatív lehetőségek, időtényezők mérlegelése során.
A szülés élményét jelentős mértékben képes befolyásolni a biztonságot adó társas támasz, a partner/apa, közeli hozzátartozó, dúla bevonása. A folyamatos jelenlét a félelemérzet csökkentése és a biztonságérzet növelése által a feszültség oldódását adja, ami jelentős mértékben enyhíti a fájdalmat.
A szülés alatti folyamatos társas támasz kutatások által igazolhatóan csökkenti:
-
a gyógyszeres fájdalomcsillapítás szükségességét;
-
a negatív tapasztalatok gyakoriságát;
-
az elégtelen önkontroll érzését.
A nők kevesebb szülési fájdalom élménnyel és kevesebb negatív tapasztalattal, sőt magasabb önértékeléssel hagyják el a szülőszobát,ha az igényeiket figyelembe vevő támogatást kapnak.
A pszichológiai előnyök mellett 10%-kal csökken a császármetszés és a hüvelyi szülést befejező műtétek (fogó, vákuum) szükségessége is ebben az esetben.6
A szülési traumát előidéző tényezők
A szülés kiteljesedést és önértékelést növelő élmény lehet, de sajnos néha nem úgy mennek a dolgok, hogy rögtön átélhessük a szülésben rejlő erőt és kibontakozási lehetőséget. Hosszú távon szemlélve minden átélt élmény, feloldott krízis és feldolgozott trauma segíti a személyiség fejlődését, de ez kemény belső munka, ami sokszor igényli a traumafeldolgozásban jártas szakemberrel való együttműködést.
Néhány tényező, ami befolyással lehet a szülést követő lelkiállapotra, a szülésélmény traumatikussá válására:
1. A szülés történései, de főképp az, ahogy azt a nők megélték – mennyire érezte kontroll vesztettnek, kiszolgáltatottnak, tárgyként kezeltnek önmagát, hogyan bántak vele a szülésnél jelenlévők, meghallották-e a közléseit, kéréseit, figyelembe vették-e szükségleteit, mennyi információval látták el, bevették-e a döntési folyamatba;
2. A szülés módja – ide a vizsgálatok alapján a szülésindítás, a császármetszés, az eszközzel segített kitolási szakasz kerülhet. A sürgősségi császármetszés kiemelt kockázati faktornak számít a szülés utáni depresszió és a PTSD kialakulása szempontjából egyaránt. Az életveszély átélésének szerepe hangsúlyozódik ebben.
3. A szülési komplikációk, a baba vagy az anya életveszélyes állapota, a halál tényleges közelségének élménye hatással lehet az anya és a baba közötti korai kötődésre is. Bár lehet pozitív a hatás, ha a megmenekülés érzése, az összekapaszkodás és a gyógyulás segítésének élménye követi, de a koraszülöttség vagy az intenzív ellátás igénybevétele nagy lelki terhelést jelent az egész család számára.
4. A kontrollvesztést kiválthatja az egészségügyi személyzet agresszív, vagy éppen lekezelő, vagy az anya rovására humorizáló attitűdje, a fizikai és érzelmi támogatás hiánya.
5. A nők beszámolóiban a fájdalommal való megküzdés képtelensége is előkerül, mint traumatizáló hatás. Sok esetben a nő gyengének érzi magát, vagy szégyelli, hogy nem bírta, vagy nem bírta szó nélkül a fájdalmat a vajúdás és a szülés során. Fontos erősíteni az anyákat abban, hogy személyes szabadságukban áll élni a fájdalomcsillapítás módozataival, megtalálva a saját fizikai és pszichés teherbírásukhoz leginkább igazodó módszert.
6. Szülési komplikációk nélkül is traumatizálhatják a szülő nőt az indokolatlan, illetve az orvosával való előzetes megbeszélés során kifejezetten elutasított, de aztán mégis elvégzett beavatkozások (pl. szülésindítás, gátmetszés, stb.). A korrekt információátadás, az orvosi műveletekbe való beleegyezés, az érzelmi zsarolás elkerülése segítenek kivédeni a kontrollvesztettség állapotát, ezért történhet az, hogy súlyos komplikációk esetén sem alakul ki trauma, ha a nő részt vehet a döntési folyamatban, meghallgatják és figyelembe veszik véleményét.
7. Előfordul az is, hogy a szülés során egy korábbi, mély és feldolgozatlan traumatikus élmény aktiválódik:
– szexuális bántalmazás, erőszak,
– rossz szülői bánásmód,
– szülővesztés élménye,
– elfojtott, fel nem dolgozott gyász, pl, abortusz, vetélések,
– saját negatív szülésélmény,
Esetleg a jelenben ható probléma okoz elakadást:
– a várandósság elutasítása (nem várt baba),
– szerepválság (felkészületlenség az anyaszerepre),
– a nőiség elfogadásával kapcsolatos problémák,
– aktuális párkapcsolati válság.
Épp ezért fontos lenne korábbi és aktuális külső és belső konfliktusainkkal nyugvópontra jutni a szülésig – ebben segíthet a perinatalis (kismama) pszichológus.7
Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy „a szülés nem az volt, aminek elképzeltük”, a traumát az énkép egy darabjának váratlan és erőszakos elvesztése okozta, a trauma nyomán pedig elveszhet a biztonságérzetünk, a saját erőbe vetett bizalom, a testi integritásunk sérthetetlenségének hite, a testi harmónia érzése és annak élménye, hogy képesek vagyunk megvédeni önmagunkat, társunkat, kisbabánkat a veszélyektől.
A császármetszés, mint szülésélmény
A császármetszés, mint minden szülés része az anyává válásnak, de a szülés nem minősít, nem a szülés jellege által válunk jó vagy rossz anyává. Vannak nők, akik az életmentő beavatkozásként megélt császármetszésre hálával és örömmel gondolnak vissza, hiszen az egészséget és az életet jelenti számukra.
Ugyanakkor a műtét minden esetben megsérti testi integritásunkat, a fizikai sérülés és sérülékenység átélése önmagában negatív élményt jelenthet. A has az elsődleges női nemi szervek helye, és mint ilyen, a nőiesség szimbóluma sokak számára. A has sérülését, a méh sebét nőiességünkön esett csorbaként élhetjük át, főként akkor, ha a természetes szülést a jó anyaság fokmérőjének tartjuk és a császármetszést az anyává válás kudarcának, bűntudattal és önértékvesztéssel kísért eseménynek minősítjük.
A „császár” utáni traumák leggyakoribb oka mégis az események feletti kontroll elvesztése, a kiszolgáltatottság és tehetetlenség átélése. Sokszor a műtéthez vezető út is ezt az érzést erősíti, hiszen az indokolatlan orvosi beavatkozások (pl. a szülés indítása, a szülés gyorsítása, a fájdalomcsillapítás) egymásra következése során elveszíti a nő mind a saját teste feletti kontrollt, mind az események, történések folyamatába való beleszólás lehetőségét, mind a döntés jogát. Ha mindez társul a kórházi személyzet elutasító, lekezelő vagy egyszerűen csak közömbös és együttérzésmentes viszonyulásával, akkor az élmény negatív aspektusa tovább erősödik.
Sok anyának az altatás által az események folytonosságának megszakadása adja a traumatizáló hatást, hiszen az átéltek nehezen integrálhatóak a személyes élettörténetbe, pótolhatatlan űrt hagyva maguk után.
Máskor a babától való elválasztás, az ún. „aranyóra” (a születés követő első együtt töltött óra) kiesése nehezítheti vagy lassíthatja a kötődés kialakulását, a szoptatást.
A narkotikumok, altató és fájdalomcsillapító szerek befolyásolják a szülést követően mind az anya , mind a baba viselkedését, állapotát. A kábultság csökkenti a baba szopási aktivitását, illetve kevésbé hatékony a szopási tevékenysége. Ezáltal nem csak kevesebb anyatejhez jut, de az anya is inkompetensnek érzi magát a szoptatás nehézségei miatt, ami mélyíti kudarcélményét és bűntudatát.
Az anya kábultsága csökkenti a szociális válaszkészségét, az újszülött kötődési viselkedésére , jelzéseire való érzékenységet. A gyógyszermellékhatásként fellépő fejfájás, vérnyomáscsökkenés, testhőmérséklet emelkedés fizikai szinten okoz rossz közérzetet, a természetes szülés során az oxitocin és endorfin felszabadulással járó eufória és „szerelembe esés „ érzése helyett.
A műtéti beavatkozás következményeként a gyermekágyra jellemző testi változások sora – méhösszehúzódások, tejbelövellés, hormonális átállás – kiegészül a sebgyógyulással, ami fájdalom érzéssel és mozgáskorlátozottsággal jár együtt.8
A szülésélmény feldolgozása
Pszichológus szakember bevonása ajánlható mindazoknak az anyáknak és apáknak ajánlott, akik a szülésre negatív érzésekkel tekintenek vissza, azt traumatikus élményként élték át, érzelmeik között az intenzív félelem, pánik (sokkos rémület) és a kontrollvesztettség, tehetetlenség érzése jelent meg.
Úgy érzik nem úgy alakult a szülésük, ahogyan szerették volna, hiányérzet, fájdalom, szomorúság, csalódottság, düh...stb. érzés maradt vissza a szülést követően.
Az alábbi tünetek egy részét, vagy mindegyikét észlelik önmagukon, vagy partnerükön:
- Elkerülése mindazon helyzeteknek, helyeknek (kórház, nőgyógyászat, orvosi rendelő), személyeknek akiknek vagy amiknek köze volt a szüléshez.
- A szülésre való tudatos visszaemlékezés lehetőségének elutasítása, az erről való beszélgetések hárítása.
- Szülés után a babával való kapcsolat kerülése, a kötődés kialakulásának problémája.
- Hiperéberség, a szülési trauma közben jellemző fokozott aktivációs szint és készenléti állapot tartás fennmaradása, ami egyrészt állandó veszélyérzetben, a veszélyre való beállítódásban, fokozott szorongásban és ingerlékenységben jelentkezik, másrészt testi tüneteket idéz elő pl. alvászavart (elalvási, átalvási zavarok, nem pihentető az alvás), szervi betegségek nélküli fájdalmak (krónikussá váló fejfájás, hasfájás, végtagfájdalmak...), étkezési zavarok (étvágytalanság, falánkság...). Ez az állapot nagyon kimeríti az egyébként is testi és lelki egyensúlyvesztésben lévő szülőket, energia és erő tartalékait felemészti.
- A tudatos emlékezés elkerülése mellett jellemző az emlékbetörések jelenléte, a traumatikus élmény és az átélt érzések akarattól független felidéződése, ismétlődése, újrajátszódása. Emlékbevillanások, filmszerűen lejátszódó jelenetek, rémálmok, szabadon lebegő, kép nélküli rossz érzések jelentkezhetnek.
- Az idő múlásával egyre erőteljesebbé váló tünet a beszűkültség, ami vonatkozhat a tudat (gondolatok) beszűkülésére, az emberi kapcsolatoktól való visszavonulásra, és társul hozzá az elidegenedettség érzése („nincs közöm senkihez, senki nem ért meg”) és az érzelmek elvesztésének érzése. A beszűkültség miatt az életminőség is romlik, a magány és a tehetetlenségérzés állandósul, a külső segítség kérés igénye lecsökken („úgysem lehet rajtam segíteni”). Gyakori jelenség a bűntudat és önvád-magát okolja az események rosszra fordulásáért.
Ezek a tünetek az ún. poszttraumás stressz szindróma tünetei. Nem mindenkinél jelentkeznek, sokszor elfedi őket a mindennapok teendőivel (háztartás, baba ellátása...) való foglalkozás, amik pótcselekvéssé is válhatnak.
Sok esetben nem közvetlenül követik a szülést, hanem hetekkel, hónapokkal akár fél évvel később jelennek meg a szülés időpontjához képest, s egy „minden rendben” szakaszt követi az „összeomlás”.9
Szülés utáni depresszió
A traumatikus szülés, az anyaság megélésének nehézségei, az elégtelenségérzés és a baba ellátásával (szoptatás ) kapcsolatos nehézségek mellett a társas támasz hiánya és a párkapcsolati konfliktusok jelenléte adhatja a szülés utáni depresszió hátterét.
A szülés után kettő – nyolc héttel, de akár hónapok elteltével is jelentkezhet. Leggyakoribb tünetei a fáradtság, étvágytalanság, túlevés, alvászavarok – álmatlanság, nehezített visszaalvás,aluszékonyság, addig örömet okozó dolgok iránti érdeklődés elvesztése, ingerlékenység, agresszivitás, értéktelenségérzés, bűntudat, öngyilkossági ( halál ) gondolatok, késztetések.
Előfordulhat, hogy a depressziós tünetek hátterében pajzsmirigy betegség áll.
Nem keverendő össze a baby blues jelenségével, ami hasonló tüneteket okoz, de a szülést követő két héten belül lezajlik és olyan pozitív érzésekkel is társul, mint a felfokozott öröm, túláradó szeretet.10
A szülést követően minden esetben célszerű az átélteket aktívan is integrálni ( beépíteni ) személyes élettörténetünkbe. Ennek legegyszerűbb módja a szüléstörténet legnagyobb részletességgel történő leírása, majd átbeszélése a szülésnél jelenlevő társunkkal, dúlánkkal, szülésznővel, orvossal, pszichológussal.
Ennek során különös figyelmet fordíthatunk az elképzelt (vágyott) és a megvalósult szülésélmény közötti különbségekre, a szülés közbeni jelentős fordulópontokra, arra, hogyan jutottunk túl ezeken és mi gátolt, vagy akadályozott. Szerencsés átgondolni, hogy mit tanulhattunk a szülés során, illetve általa. A szülés ezáltal erőforrássá válhat, fejlődési lehetőséget biztosít és segíti az anyává válás folyamatát.11
Az átéltek feldolgozása és beépítése az egyéni és családi élettörténetbe, a történések okainak megértése , a saját személyes felelősségünk megtalálása és bűntudatunk vagy szégyenérzetünk elengedése által gazdagító és személyiségérlelő élménnyé válhat egy fájdalmas vagy traumatikus szülésélmény is.
Várom véleményeteket, észrevételeiteket, megkereséseteket:
Ferenczi Bea pszichológus – családterapeuta – dúla
06 30 833 5562
http://pszichologus-dula-debrecen.blogspot.hu
Irodalom:
1. Joan Raphael-Leff: Másállapot A várandósság pszichológiája, Háttér Kiadó, Budapest, 2010.
2. Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés, T–Twins Kiadó, Budapest, 1994.
3. Maternet szülésre és anyaságra felkészítő online tanfolyam
4. Bevezetés a vajúdástámogatás rejtelmeibe, DONA Dúla kézikönyv, Szombathely, 2009. 888.7888. DONA
5. Varga Katalin–Suhai Gábor: Szülés és születés. Lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2010.
6. Dr. Szeverényi Péter: „A családközpontú szülészeti gyakorlat lehetőségei a lelki egészség megőrzésében” (Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 2008. december)
7. „Poszttraumás stressz szindróma szülés után”, felicitasz.blog.hu
8. Varga Katalin–Suhai Gábor: Szülés és születés. Lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2010.
9. Corinne Antoine: A terhesség és az anyaság pszichológiája, Saxum Kiadó, 2010.
10. Dr. Frigyes Júlia–Molnár Judit Eszter: „A mesterséges megtermékenyítéstől a szülés utáni depresszióig. A szülészet pszichológiai – pszichiátriai problémái és terápiás eszköztára” c. továbbképzés 2013. 03.01.
11. Debra Pascali-Bonaro–Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés, Jaffa Kiadó, 2011.