Magyarországon is létezik a magántanulás intézménye, amikor a gyermek nem jár iskolába, hanem tanulmányait a jogszabályi kereteken belül otthon végezheti. Bár a több mint 1,2 millió hazai köznevelési intézménybe járó gyermeknek kevesebb mint egy százalékát érinti ez a helyzet, az elmúlt években nagyságrendileg megnőtt a magyar magántanuló gyermekek száma. Az oktatási hivatal adatai szerint 2014 végén 8217 ilyen diák volt az országban, és ez egy év alatt 2 ezres, vagyis több mint 32 százalékos növekedést jelentett.
Nálunk azonban egyáltalán nem arról szól ez az intézmény, mint amit időnként filmekben látunk. Nem az igazán tehetősek gyermekei mellé fogadnak pedagógusokat, sokkal inkább a problémás, családi, tanulmányi vagy egészségügyi problémák miatt iskolába nem járatható fiatalok kényszerülnek magántanulmányokat folytatni. A közlekedési nehézségek, vagy akár a gyermek magatartási zavarai is okozhatják azt, hogy a család kénytelen kérni, hogy gyermeke ilyen módon tanulhasson. Van olyan, amikor a gyermek kiemelkedő sportteljesítménye miatt van szükség egyedi tanrendre. Ami az adatokból kitűnik, hogy a magyar magántanulók között nagyon sok a hátrányos helyzetű fiatal. Az összes magántanuló 26 százaléka ilyen. Ezt érdemes összehasonlítani a teljes köznevelésben tanuló gyermekekkel, akik között csupán 7,8 százalék a hátrányos helyzetűek aránya.
Az Oktatási Hivatal egy másik anyaga azt is részletezte, hogy milyen arányban kérik a szülők – merthogy ezt csak ők tehetik meg – a gyermekük magánoktatásban való taníttatását. Érdekes módon az összes magántanulói kérelem harmada (33 százaléka) a gyermek külföldi tartózkodása miatt születik. Az okok között ezt követik a családi körülmények (22 százalék), az iskolába járás közlekedési nehézségei (17,4 százalék), és a magatartászavarok (10,2 százalék). A maradék 17 százalékban szerepelnek a sportfoglalkozások, a fiatalkori munkavállalás, a szociális körülmények, illetve, hogy a gyermek már túlkoros az iskolához. Amúgy a magyar magántanulók 33 százaléka az általános iskola 6-8. osztályát járja, kétharmaduk alig egy éve volt magántanuló 2014-ben, viszont jelentős részük volt évismétlő.
Ehhez képest a hátrányos élethelyzetű diákok esetében nem meglepő, hogy 27 százaléknyian a családi körülményekre hivatkoznak. Az ilyen családokban a gyermekek aktívan részt vállalnak a család munkamegosztásában, idős családtagot ápolnak, vagy kisebb testvérekre vigyáznak, így – a jelentés szerint – nem tudnak minden nap iskolába menni. A 10 százaléknál valamivel több magatartászavaros gyermek nagyjából 850 diákot jelent az országban. Ők az a parányi kisebbség, akiket a többi gyermekkel nem lehet egy osztályteremben oktatni, agresszivitásukat a pedagógusok nem tudják kezelni.
Mindebből nagyjából látszik is, hogy melyek azok az indokok, amelyek miatt a szülők kérvényezhetik a gyermek magánoktatását. Más kérdés, hogy elvileg minden közoktatásban tanuló diáknak joga van ahhoz, hogy magántanuló legyen. A legtöbb esetben mégsem a diák vagy a szülők kezdeményezik a dolgot, hanem valamilyen szakvélemény indítja el a folyamatot. A döntéshez azonban feltétlenül kell a szülő kérelme, amelynek alapján az illetékes köznevelési intézmény vezetője hozza meg a verdiktet. Ehhez azonban szükség van a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményére is.
A magántanulás nem jelenti azt, hogy a gyermek elszakad a köznevelési rendszertől, hiszen például ugyanúgy be kell iratkoznia az iskolába, mint a többi gyermeknek. Csupán felmentést kap a iskolai órai foglalkozások látogatása alól. Ha ezt az intézményvezető engedélyezi, akkor ennek ellenére a gyermek bejárhat időszakosan az órákra vagy a napközis foglalkozásokra. De hogyan ellenőrzik a teljesítményét? Nos, erről is a köznevelési intézmény vezetője dönt. Ez azt is jelentheti, hogy a diáknak meghatározott időpontokban számot kell adnia a tudásáról, de azt is, hogy félévenként vizsgákat tesz a tananyagból. Hogy mégse maradjon teljesen magára a magántanuló diák, az iskoláknak heti tízórás időkeretben meg kell oldania, hogy a gyermek pedagógusi segítséget kapjon. Ezek után a gyermek ugyanúgy osztályzatokat kap, mint az iskolába járó társai, csak szorgalomból és magatartásból nem szerez érdemjegyet.
A magántanulásnál a szülőket semmilyen anyagi kötelezettség nem terheli, sőt, ha az tanulmányokhoz vagy életkorhoz kötődő kedvezmény vagy juttatás illeti meg a családot, az a magántanuló gyermek esetében is éppen úgy jár, mint iskolába járó társai esetében. Így a családi pótlék, vagy a tankönyvtámogatás magától értetődik.
Hogy a magántanulás mégsem egyszerű feladat, arról a több mint 8 ezer magyar magántanuló diák teljesítménye árulkodik. A kérelemre magántanuló diákoknak ugyanis 2013-ban például a 40 százaléka nem tudott eredményesen levizsgázni a tananyagból. Pontosabban 59,2 százalék sikeres osztályozó vizsgát tett, 15 százalék megbukott, majdnem 26 százalékuk viszont el sem ment a vizsgákra. Utóbbi csoportban a Oktatási Hivatal jelentése szerint főként az életkoruk és szociális helyzetük miatt magántanuló gyermekek voltak. És ami ennél is szomorúbb, hogy a 2013-2014-es osztályozó vizsgán, amikor amúgy is jelentősen nőtt a magántanulók száma, már 57 százalék nem jelent meg a vizsgákon, és csupán 26 százalék tett sikeres vizsgát.
A témában nyilatkozó szakértők úgy vélték, hogy a 8 ezer magyar magántanuló túl sok, még ha az összes köznevelési intézménybe járó gyermekhez viszonyított arányuk alacsony is. A probléma pedig ezzel az oktatási lehetőséggel az, hogy nincsenek róla adatok. Az iskolák csak 2013 óta vannak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása alatt, ami azt jelenti, hogy ennél korábbról nem is igazán vannak átfogó kimutatások. 2013 előtt ugyanis a magántanuláshoz az engedélyt az önkormányzati jegyzők adták meg, ezekről a régebbi döntésekről pedig nincs összegyűjtött országos adatbázis.
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
