Ahogy olvastam a jellemzőket, a kiégéshez kapcsolódó lelkiállapotot, a kialakulás okait, egyre több mindent tudtam beazonosítani belőlük saját magamon. A gond csak az volt, hogy hivatalosan egyáltalán nem dolgoztam – a kiégést jellemzően a munkahelyi stresszhez és túlterheltséghez kötjük – „csak” éppen két kisgyermekről gondoskodtam jellemzően a nap 24 órájában.
Akkor jöttem rá, hogy hónapokban mérhető az az idő, amikor utoljára valóban törődtem saját magammal, értve ezalatt olyan luxust, mint egy zavartalanul eltöltött fél óra bármivel, ami nem munka, és nem is a család jóllétéhez vagy a háztartás fenntartásához köthető.
Mentálhigiénés szakember lévén elméletben teljesen tisztában voltam a feltöltődés fontosságával, mégis képes voltam magamat messzemenőkig kizsákmányolni. Mondhatjuk úgy is, hogy akasztják a hóhért, de esetemben ennél többről volt szó.
Sok hasonló helyzetben lévő anyukával beszélgetve kiderült, hogy nem különleges, csak rám jellemző mulasztásról volt szó, hanem egy általános jelenségről, ami egy ördögi kört indít be, ha nem kapunk észbe időben. Mert hosszú távon csak az tud másnak adni, akinek van miből: ha nem gondoskodunk az energiát adó erőforrásunkról, egy idő után kiszárad bennünk és körülöttünk minden.
A jó hír, hogy ennek nem kell így lennie. Az első lépés éppen annak tudatosítása, hogy változtatásra van szükség, és azután jöhet a következő, kis dolgokban, napról napra, ha kell, segítséget kérve.
A születéssel kezdődik az a folyamat, amikor a teljes egység állapotából indulva addig jutunk el, hogy gyermekünkből végül önálló, felnőtt ember lesz. A várandósság alatt és az első hetekben, hónapokban még szinte egynek érezzük magunkat a kicsivel, azután lassan és kikerülhetetlenül elindul az önállósodás folyamata: az első apró elengedésektől kezdve a nagyobb lépésekig, mint a bölcsődébe-óvodába beszoktatás. Ezzel párhuzamosan nyílik lehetőségünk más tevékenységekre is az anyaszerepből fakadó feladatok mellett. Fontos, hogy ebben hagyjunk helyet a magunkra fordítható időnek – legyen az először csak egy tíz perces séta – háttérbe szorítva, vagy akár kihagyva minden mást – mint például a háztartás rendben tartása.
Fedezzük fel újra, mi tölt fel, mi ad erőt, lendületet, mi jelent kikapcsolódást számunkra, amitől ismét lelkesen, életörömmel tudunk visszatérni a hétköznapok sodró világába.
Kalapos Judit Edina
mentálhigiénés szakember, a Zengőmese foglalkozások egyik meseterapeutája
- Pécsimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
