A gyermekeim már november végén izgatottsággal vegyes várakozással várják az ünnepi készülődést. Saját hagyományokat teremtettünk, melyekhez a lányok következetesen ragaszkodnak, még akkor is, ha én lazítanék kicsit ezeken. A gyertyagyújtás utáni zene és tánc, a lakás díszítésének ceremóniája elmaradhatatlan programok. Minden vasárnap, sötétedés után meggyújtjuk a gyertyákat, és kedvenc karácsonyi zenéinket hallgatjuk. Nem unjuk meg soha, hogy táncra perdüljünk, örüljünk egymásnak és a gyertyafényes készülődésnek.
Alig várjuk, hogy a barátainkkal közösen megsüssük a mézeskalácsokat. A kicsik teletömik magukat a mézessel, miközben a nagyok művészi fokra emelik a díszítést. Gyönyörű alkotások készülnek, vétek lenne megenni őket! Persze csak elfogy, talán csak néhány darab marad, melyek aztán a következő év elején előkerülnek a fémdoboz aljáról és finom vaníliakrémmel faljuk fel a karácsony utolsó morzsáit.
Szeretem az együtt töltött békés napokat, várom a meghitt karácsonyi estéket. Jó lesz társasjátékozni, beszélgetni, na és végre olvasni egy kicsit. Rám, ránk fér a béke, a nyugalom azt hiszem. Nem vagyok nagy fényképező, inkább a lelkemben őrzöm a szép pillanatokat. A mosolyokat, az illatokat, na és a világ legpuhább és legfinomabb gyermeki öleléseit. Várom már minden pillanatát az évről évre ismétlődő izgalomnak.
Mindent szeretek a karácsonyban. Kezdve a „hogyan kerül az ajándék a fa alá” dilemmától, a „miért kell minden évben megnézni a városban a fényeket” kérdésig. Szeretem, amikor hazaérünk a kis belvárosi kirándulásból, aminek egyébként semmi értelme, és ezt még a legkisebb is tudja, de senki nem rontaná el a játékot. Szeretem a karácsonyfa fényeit és igen, a sok ajándékot a fa alatt. A sikítást és örömujjongást is, még ha a fülem bele is sajdul. A sok csomagoló papírt, amit nem győznek letépni. Szeretem a párom ölelését, ahogy együtt örülünk. Ezeket a perceket örökre, mélyen a lelkembe zárom. Szeretem a karácsonyi vacsorát, ahol minden évben megbeszéljük, melyik halban van szálka és melyikben nincs. Bevallom, szeretem a halászlébe tunkolt kenyeret és a végtelenül sok süteményt is. Szeretem, hogy a gyerekek a fa alá telepednek játszani, és nem csak azért, mert így kényelmesen elférünk a kanapén, hanem mert olyan édesek, ahogy ott játszanak.
Aztán persze ott van a második otthonom, ahol szintén gyerekek várják, hogy valami ott is megvalósuljon az ünnep varázsából. Igyekszem, nagyon igyekszem becsempészni egy kis fényt az iskolai hétköznapokba is. Nem könnyű, de azért az olyan közös élmények, mint a kézműveskedés, a díszítés - remélem számunkra is - emlékezetessé teszik az iskolában is az adventi időszakot. Sok-sok hagyományunk van, mellyel elsőseim még csak most ismerkednek: például a kézműves családi délután, ahol szülők segítségével készültünk a Luca napi vásárunkra. Többek között természetes anyagokkal kézműveskedtünk, és a lelkes anyukák jóvoltából mézeskalács is került az asztalra. Díszítettünk, majszoltunk, és végül, hogy méltón induljon az adventi időszak, verseltünk, énekeltünk a szülőknek. A gyerekek izgatottan, de annál ügyesebben szerepeltek.
Így telik el a december. Naponta történik valami otthon is, de az iskolában is: jön a Mikulás, titkos ajándékok készülnek, karácsonyi színezők kerülnek elő, újabb és újabb dalokat, verseket, mondókákat tanulunk csak úgy, a magunk örömére. Már csak néhány nap van a téli szünetig, és mindenki egyre jobban várja a közös ünneplést, amikor a kis iskolai karácsonyfánk fényei felgyúlnak és talán ajándék is kerül alá. Aztán rövid időre elbúcsúzunk, hogy januárban mesélhessünk, néha egymás szavába vágva a sok-sok élményt.
Sok gyermekem van tehát, és jó volna, ha mindegyikőjük számára örömmel, vidámsággal telnének ezek a hetek, napok. Persze, várom én is a szünetet, hogy a saját kis családommal ünnepeljek, de soha nem felejtem el az iskolai kis családomat sem.
Még akkor is, ha sok karácsonyi zenét kellett meghallgatnom, és annál is több mézest kellett megennem, hogy erre a kis írásra igazán karácsonyi hangulatba kerüljek, igen, akkor is ez az ünnep a legszebb a világon! Mi magunk tehetjük azzá. Ha megpróbáljuk levetni a mindennapi terheket és képesek vagyunk egy kicsit elengedni a gondokat. Bevallom, idén nekem nem mindig könnyű ez, de csak ránézek a csillogó kis szemekre, akár otthon, akár a suliban, rájövök, hogy nincs is fontosabb, mint megélni a pillanatot és átadni magunkat az örömnek.
Mit is kívánhatnék hát? Boldog, igazán boldog, békés ünnepet!
Ui: Hátha hóval ébred! Hallgassátok szeretettel: https://www.youtube.com/watch?v=6yBtEiuWqQ0
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
