Elérkezett a szeptember első várva (vagy kevésbé) várt iskolai napja. Kisfiam osztálytermében meglepetés várta a lurkókat: a tanító néni élményfalat készített a nyáron beküldött képekből. A folyosók falán is színes albumokat nézegethetünk.
Napbarnított gyerekek, mosolygós arcok, gyönyörű tájak a fotókon, a családok életének vicces és megható pillanatait, a nyár emlékezetes perceit megörökítve, ami visszacsempészi a gondtalan szünidőt az iskolába. Azon kívül, hogy színes, otthonos környezet veszi körül a gyerekeket, a képek még hetekig lehetőséget adnak a beszélgetésre, amikor elmesélik egymásnak, mi is történt velük.
A gyermekkor is elmúlik, mint a nyár, a maradandó élmények nagyon fontosak a gyerekek életében. Olyanok, mint a vitaminok, táplálják a lelküket. Minden jó dolog, ami vakáció alatt történt, feltöltik őket, hatásuk még sokáig kitart a hétköznapokon.
„A közösen átélt élmények emlékezetünkben elraktározódnak, és gondolatban újra és újra meríthetünk belőlük.” (Gary Chapman)
Gyűjtsük össze a nyári élményeket!
A fényképek mappába rendezése közben otthon mi is felidéztük a családi nyaralásokat: ki mire, és ki hogyan emlékszik, pl. Pannonhalmáról az egyiknek a könyvtár, a másiknak levendulás fagyi jut eszébe. Újra elmeséltük a sztorikat, gondolatban átéltük az eseményeket, nevettünk a kevésbé sikerült képeken. Az online felületeken azonnal megoszthatom ugyan a képeket, de ebből hiányzik a személyes átélés, a részletes beszámoló, egymás meghallgatása.
Néhány tipp a beszélgetéshez:
- Melyik a legkedvesebb emléked?
- Hol jártál nyáron?
- Kivel találkoztál?
- Milyen ízeket éreztél?
- Gondolj egy nyári illatra!
- Milyen állatokat láttál?
- Mi a kedvenc zenéd, dalod, amit hallgattál?
- Milyen könyveket, történeteket olvastál?
„Ó, ha feltalálnának valamit, amivel konzerválni lehetne az emlékeket, mint egy ízt vagy egy illatot! És ha az emlékek soha meg nem kopnának, soha el nem fakulnának, hogy amikor kedvünk tartja, elővehetnénk az üveget, és csak ki kellene húzni a dugót, és újra átélhetnénk az elmúlt pillanatot!” (Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya)
Ki tud több emléket felsorolni?
Nálunk első nekifutásra ezeket említették:
drótkötélpálya a magasban, kalandparkok, kincskeresés a táborban, száguldás a bobpályán, libegőzés, színház az erdőben, katedrális, éjszakai túra, lombkorona tanösvény, párbajvívás, rockoperában szereplés, hála-kiállítás, esőben városnézés, eltévedés és szerencsés megérkezés, rollerezés és baleset a lejtőn, középkori várak felfedezése, séta az udvarhölggyel, hullócsillagnézés fűben fekve, becsületkassza, holdfogyatkozás,zenélő szökőkút, kísérletezés, repülőgép „vezetés”, sárkányhajózás, kiállítások, szelfi a polgármesterrel, kastélytúra, ima a szerzetesekkel, szülinapi zsúr a tekepályán, lézerharcos buli, több hónapra elég fagyi és lángos fogyasztás, hegymászás, remeteség titkai, filmnézés a kertmoziban, nyáresti koncertek a téren, strandolás, mókus a kertben, vendégség a dédinél
“A trombitáláshoz sokat kell edzeni az ajkakat. Amikor én úgy tizenkettő, tizenhárom éves lehettem, nagyon jól játszottam rajta, de aztán elillant ez a tudás, és ma már rettenetesen játszom. És mégis, minden nap nekiállok trombitálni, csak azért, mert ezzel visszahozok egy darabot a gyermekkoromból. Számomra a trombitálás azt idézi meg, amilyen fiatalon voltam.” (Umberto Eco)
Ha élményfalat készítenél az idei nyárról, mit tennél rá?
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges