Mi adta az alapot ahhoz, hogy tudd, neked nagycsaládod lesz?
Amikor gyerek voltam, a nagymamámnál összegyűlt az unokahad. Pecáztunk a Tiszán, fára másztunk, rúgtuk a labdát, kibeszéltük a szüleinket, szerelmeinket, lelkiztünk. Terveztük az életünket. Nagymamám soha nem mondta, hogy egyszerre 2-3 gyereknél több ne menjen hozzá nyaralni. Gyakran 7-en, 8-an is ott voltunk nála. Összenőttünk. Azóta is évente többször találkozik a nagycsalád, pedig már 70 fölé duzzadt a létszám. Nagymamám 97 éves. Szellemileg friss, lélekben derűs, készen áll a nagy útra, de valahogy a Jóisten itt felejtette. Ezt szokta mondani. Szép és tartalmas időskort tud magáénak, példája követendő, az általa összefogott nagycsalád élménye pedig meghatározó.
Hogyan indultatok el?
A gondviselés megadta nekem azt az embert akivel egy húron pendülünk, akivel hasonló a jövőképünk, aki mellett működnek a dolgok. Született is gyorsan 5 gyerekünk. Néhány évig az életünk pörgés volt. Etetés, pelenkázás, altatás, séta, főzés, mosás, pakolás, öltöztetés éjszakázás, betegség… minden gyerekes család tudja miről beszélek. Persze nem maradt el a közös éneklés, meseolvasás, játék, és kirándulás. Lehet, hogy időnként kilógott a nyelvünk, de fiatalok voltunk, bírtuk a gyűrődést és élveztük a kicsi gyerekek megunhatatlan báját. Most visszanézve, azt gondolom, nem érdemes hajtani az idő kerekét, várni, hogy jó lesz már ha nem lesz pelenkás, ha majd maga eszik, ha majd végig alussza az éjszakát… Inkább érdemes kiélvezni minden pillanatot, mert hamar történnek a változások.
Találkoztál-e előítélettel, mert több gyermeketek van az átlagosnál?
Voltak akik furcsán néztek ránk, minek ennyi gyerek. Több gyereknek nem lehet mindent megadni, kevesebb idő jut rájuk, így nem fejleszthetők olyan intenzíven. Több gyereket talán nem is lehet úgy szeretni, hiszen megoszlik a szeretet. Mi azt tapasztaltuk, hogy nem tudunk többet adni a testvérnél. Ahogy nőttek, azt láttuk, hogy mesélnek egymásnak, együtt énekelnek, meglepetés színházat csinálnak, közös titkaik vannak. Versengenek egymással, ki tanul meg előbb cigánykerekezni, ki hányszor veri a többieket a társasjátékban, ki gyűjt be több utcai békát, hogy a kertünk lakói legyenek. Volt sok vidámság, kacagás, meghitt beszélgetés, de volt veszekedés is, harag, sértődés, küzdelem. Tényleg nincs jobb „fejlesztőjáték” a testvérnél. A testvér játszótárs és rivális, barát és ellenfél, okos minta, gyámolítandó kicsi. A testvér az akarat, a türelem, az érdekérvényesítés, a lemondás, az alkalmazkodás edzője. A család pedig a megbocsátás terepe. Hol az a tárgyi eszköz, vagy lehetőség, ami ennél többre képes?
Jut időtök egymásra?
Amikor a gyerekeink nagyokat vihognak, vagy ülnek az asztalnál és pörög a kártya, vagy az utcán elfoglalják keresztben az egész járdát, mi a férjemmel tudjuk, igen ezt akartuk. Számunkra ők a legszórakoztatóbb társaság. Mégis, néha jól esik kiszakadni a családi nyüzsiből, és felnőttekkel, barátokkal tölteni néhány órát. Ha lelkiismeretes jó szülőként azt gondoljuk, hogy mindig a gyerekek dolga álljon az első helyen, könnyen azt vehetjük észre, hogy a párunkkal már csak „lakótársak” vagyunk, a közös pont pedig csak a gyerek. Pedig a társunkkal való jó kapcsolat teremti meg a közeget, ahol jó gyereknek lenni. Néhány együtt töltött nap, vagy kettesben elköltött vacsora, vagy akár csak egy félórás közös séta frissen tarthatja a házasságot.
Elégedett vagy?
Néhány év és a gyerekeink szárnyat bontanak, szétszélednek, megy ki-ki a maga útján. Ilyenkor érzem, milyen jó, hogy nem lacafacáztunk sokáig, huszonévesen vágtunk bele a családalapításba. Jó eséllyel látjuk majd az unokáinkat felnőni, jó eséllyel tudunk majd rájuk vigyázni, és hozzánk is jöhetnek majd egyszerre 8-an, 10-en, ahogyan nagymamámtól és édesanyámtól tanultam.
Folytatjuk..
Szerző: Kraiss Ildikó – öt gyermek édesanyja, az Otthon Segítünk Alapítvány ceglédi szervezője
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
