"Kedves ismerősöm júniusban ad életet második gyermekének.
Ő egy nagyon lelkiismeretes, gondos, kicsit aggódós kismama, akinek megvannak a maga elképzelései arról, hogyan szeretne szülni.
Neki minden megfelelt úgy, ahogy ezelőtt volt. (Igaz, szerette volna, ha használhat vajúdó labdát, amit be kellett szereznie, mert a kórháznak nem volt, szülőszékben kívánt szülni, de az orvos kérdésére: "csak nem gondolja, hogy majd én ott görnyedezem", elvetette az ötletet; amúgy a szülés összességében gyönyörű emlék számára.)
Ismertük egymást már a dúlaképzés előtt is, néhány ismerősét igyekezett is rávenni, hogy szüljenek velem, most mégis elgondolkodott, neki vajon mi szüksége lenne rám.
Az nem volt kérdés számára, hogy a szülés előtt mindent megbeszél velem. Bármilyen problémája van, hozzám fordulhat, amiben tudok, segítek neki, nagyon szívesen.
Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy menjek el nyugodtan vele a kórházba, ha szeretnék, de ő nem érzi szükségét annak, hogy vele legyek, illetve nem gondolja azt, hogy segíteni tudnék neki. (De azért mondjam el, mi is az amit egy dúla tesz.)
Rólam sokan tudják, hogy kissé megszállottként üldözöm a kismamákat, és minden szülést szeretnék személyesen kísérni, így ez mindenképpen mézes-madzagnak számított.
Mégis.
Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ő nem érzi, mekkora lehetőség neki, hogy velem szülhet! :)
Ezért megköszöntem neki a lehetőséget, és azt mondtam, csak a saját boldogságom miatt nem megyek el.
A beszélgetésünk után sokat gondolkodtam a dolgon.
Úgy tervezem, hogy legközelebb, ha találkozunk, és átmasszírozom kicsit már sajgó porcikáit, elmondom neki, hogy miért gondolom, hogy nem csak nekem lenne jó, ha ott lehetnék vele a szüléskor.
Mert:
A barátom, és szeretnék vigyázni rá.
Szeretném, ha szülés közben, és után nem neki kellene harcolnia az elképzelései megvalósítása miatt, és képviselhetném az érdekeit, neki éppen elég más dolga lesz!
Szeretném, ha ott lehetnék, hiszen ma már bizonyított, hogy a dúla jelenléte jóval megrövidíti a vajúdás időtartamát, és dúlával kísért szüléseknél a komplikációk is lényegesen ritkábban fordulnek elő. Fontosnak tartom, hogy tudja: minél több szülés közben a személyes törődés, annál természetesebben alakul majd a kapcsolata az újszülöttjével, és a szoptatás is gördülékenyebben indul.
Tudnék segíteni a férjének abban, hogy ne érezze magát tehetetlennek és szügségtelennek a szülés alatt, hiszen van egy sor dolog, amit megtehet a felesége kényelmének érdekében. Ha az apa jól támogatja az anyát szülés közben, ennek az emléke bearanyozhatja a kapcsolatukat.
Vajon mit mond majd?"
írta: Koltai Zsuzsanna - dúla
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
