Amikor tavaly bezárták az iskolákat sokkolt:
Az idő hiába is szépít az emlékeken, voltak nehéz, és persze vicces pillanatok. Most viszont már szinte szeptember óta lelkileg készültem arra, hogy mi lesz, ha bezárják. De nem csak én....
Az iskolák is készültek
Legalábbis nálunk.
Marci (2. osztályos) osztályfőnöke mini számtech szakkör keretében készítette a gyerekeket arra, mi lesz, ha újra bezár az iskola. Hogyan fognak digitálisan tanulni.
Ismerkedtek a Classroommal, e-mail fiókokkal, hogy ne arról szóljon egy esetleges digitális oktatás, hogy ahány gyerek annyi felnőtt kell segítségnek, különben nem megy.
Gergőéknél (6. osztályos) már tavaly is használták a Classroomot, de idén egy új fiókot hoztak minden diáknak létre, így azon keresztül használják.
Ez arra is jó volt, hogy Bertinek (4. osztályos) a Gergő tudott segíteni, mit hogyan és hol kell beállítani, ha jönne a digitális oktatás, hiszen ők ezt nem csinálták meg, csak megkapták a sulis e-mail címüket.
Milán (12. osztályos) érettségi előtt, már régóta "élvezi" a digitális érettségire készülést.
A főiskola pedig eddig is digitálisan ment, ami könnyebb így, hiszen rengeteg időt megspóroltam, hogy nem kellett elutaznom.
Azért ennek is megvan a maga veszélye, hiszen könnyen elkezd mással foglalkozni az ember, ha otthon van...
Mit éreztem amikor jött a hír, hogy bezár az iskola?
Egyátalán nem ijedtem meg. Gondoltam, megint egy jó napirend, szervezettség, és most már az iskolákat, tanárokat is felkészülten éri a digitális oktatás, így majd digitálisan hallgatják az óráikat.
Persze fel kellett ébrednem, hogy sajnos nem mindenki készült fel a DIGITÁLIS szó jelentésére, és nem mindenki értelmezi jól.
De nézzünk előre, és koncentráljunk inkább a jó dolgokra!
Jó hír például, hogy Marciéknál TÉNYLEG digitálisnak hívhatjuk az oktatást, hiszen reggel 8:30-kor odaül a gyerek a képernyő elé, együtt oldják meg a feladatokat az osztállyal. Tartanak szüneteket, de ilyenkor sem lépnek ki az online felületből, nehogy valaki "elvesszen".
Már ez nagy segítség számomra, Marcinak ugyanis elég egy plusz ceruza az asztalán, hogy elkalandozzon. :) Tündi néni helyettem is mindenre figyel, mindent lát, mindig felszólítja őket, így biztos lehetek benne, hogy nem maradunk le semmiről.
Amikor délelőtt végeznek, ha van házi, még elkészíti, majd amiről be kell küldenünk a fotót, azt fotózzuk és beküldjük.
Ha pedig valaki nem tud résztvenni a digitális oktatáson, akkor sincs gond, hiszen minden felkerül a Classroomba, így onnan meg tudja oldalni a napi feladatokat és mindent visszaküld.
Az első nap olyan volt számomra, mintha egy nyílt napon vehettem volna részt, még élveztem is... a másodikos tanítás egészen flottul megy!
Bertiék csak az anyagot kapják meg minden nap, önállóan dolgozzák fel, fotózzák és küldik vissza. Itt azért nagy szükség van a szülői segítségre, ha valamit nem ért. Felsőben már kicsit más a helyzet. Gergőéknél egy-két órát megtartanak online, így őt is jobban szemmel kell tartani, hogy ne mondja rá mindig mindenre, hogy "készen vagyok!"
Hiába egy iskola, a legtöbb a tanítókon múlik.
Szuper viszont, hogy az iskolai e-mail címüket és a hozzá tartozó tantermeket a saját telefonomon is be tudtam állítani, ezért egy készülékkel naprakész vagyok én is, és gyorsan lecsekkolhatom, kinek, mikor, mit adtak fel, milyen megjegyzést kapott.
Most az ebédre sincs gondom
Tavaly javasolták, hogy aki meg tudja oldani, az mondja le az iskolai ebédet. Idén viszont már a menzák is készültek, így átbeszéltük, átnéztük a havi étlapot, és csak azt a pár napot mondtuk le, amit tuti nem ennének meg.
Az iskola tőlünk 3 perc sétára van, így a napi mozgással is egybekötve hordjuk haza az ebédet. Ezáltal főzni is csak annyit kell, amennyit egy átlagos hétköznap, és ugye a férjem sikeresen vizsgázott szakácsként februárban, úgyhogy a házimunka ezen része pipa. :)
Amíg nincs jóidő, addig bent kreatívkodunk
Azzal, hogy mindig itthon vannak és talán kevesebb idő megy el a tanulásra, ismét van kedvük egy kis kreatívkodásra.
Karácsonykor apával barkácsoltak szépséges díszeket a lakásba, gondoltam most rajtam a sor, hogy olyat készítsünk, amit velem is meg tudnak csinálni.
Találtam egy szuper ingyenes e-bookot, ami nem csak egyszerűen kivitelezhető ötleteket ad, hanem egy egyszerű leírással és tippekkel segít az elkészítésben. Persze az eredmény így sem mindig lett olyan mint a képeken. :)
Ezek mindig jobban összehozzák a gyerekeket, csakúgy, mint egy közös sütés.
Közösen építenek egy bunkert is az udvarban a diófán lévő játszótérre. Nem tartja vissza őket a barkácsolástól sem eső, sem szél... (csak anya, mert azért tanulni is kell, és ugye esőben ne legyenek kint.) :) Ilyenkor hatalmas egyetértésben tudnak együtt dolgozni.
Egy nehezebb napon, amikor a veszekedés, piszkálódás elhatalmasodik, akkor mindig ezekre a napokra próbálom magam emlékeztetni.
Így végignézve a képeket, azt kell mondanom, lehetne minden sokkal rosszabb! Sőt!
Próbáljátok meg kihozni Ti is a legjobbat ebből a nehezített helyzetből, és az optimizmusotokat megőrizni!
Vigyázzunk egymásra, vigyázzatok magatokra!
Busi Antónia
- Pécsimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
