Pam Brown: Egy rendkívüli Apának
"Gyermekkorom legszebb hangjai: kulcsod zörrenése a zárban. Óh, hogy bámultam mindentudó kezed, amikor még kisgyerek voltam. Amint motort szerel. Polcot tesz fel a falra. Megjavítja a macimat. És lám, ma is érzem, hogy itt vagy mellettem: kezem tükörképe a kezednek. A bölcs apa tisztában van vele: egy csöndes ölelés gyógyír a legtöbb sérelemre.
Köszönöm Neked, hogy összezsugorodtál akkorára, mint én, hogy játszhass velem, majd újra óriássá váltál, amikor oltalomra volt szükségem. Köszönet mindenért: A feledhetetlen mesékért, hogy éreztetted velem, hogy én vagyok az első, hogy felállítottad a szabályokat, hogy megtanítottad élvezni a csendet, hogy meggyőztél róla: különleges vagyok. A megjavított bicikliért, hogy szerettél, és hogy szeretted mindazokat, akik engem szerettek. Köszönet mindenért, amire megtanítottál, amit adtál – és hogy vagy nekem, Apukám!"
Rob Parsons: A hatvanperces apa (részlet)
"...Hamarosan megszületik. Most már tényleg kimondom: apa leszek. Igen, a te apukád. Apa, aki ott lesz az első lépéseidnél. Apa, aki homokvárat épít neked, és megtanít fára mászni. Apa, aki focizik veled, és meccsekre visz. És együtt járunk majd pecázni, és közben megbeszélünk mindent. Nagy szívtipró leszel, akárcsak én. Igen, remek csapat leszünk!
Á, csörög a telefon! Pár percre félreteszem az álmokat. Ó, ne! A főnököm keresett, hogy egy sürgős munka miatt menjek vissza az irodába. Ó, alighogy hazaértem, mehetek is vissza, pedig megígértem, hogy ma én intézem el a bevásárlást. Na mindegy, este majd beugrok a szupermarketbe.
Szeretek vezetni ilyenkor, ha magam vagyok, át tudom gondolni a dolgaimat. Á, igen, a fiam! Megtanítom neki a kártyatrükköket, amiket még apámtól tanultam. És milyen jó hegymászó túrákat szervezünk majd! Alig várom! De most bele kell vetnem magam a munkába, muszáj. Valójában őérte teszem. Meg akarok adni neki mindent, hogy nagyszerű élete legyen.
Teringettét, már este kilenc?! Hogy megy az idő munka közben! Na gyerünk, oda kell érnem a boltba zárás előtt! Olyankor nem esik jól a vezetés, amikor ideges vagyok, mert tudom, hogy rohannom kell. Nem, ilyenkor nincs se időm, se kedvem gondolkodni. Kisfiam, most nincs időm gondolni rád. Gyorsan megveszek mindent, aztán majd… Mit is kell vennem? Hová is tettem a cetlit? Á, megvan! Na, gyorsan essünk túl rajta!
Ó, egy bőrfoci! Nem is tudtam, hogy itt árulnak ilyesmit. Fiam, az első szülinapodra kapsz egy ilyet! És tudod, mit kapsz a tizennyolcadikra? Egy kocsit! Igen, apa sokat fog dolgozni, hogy megkaphasd, és majd együtt örülünk neki. De most sietnem kell, mindjárt zár az üzlet. Fizetek, és már megyek is haza.
Milyen jó lesz, amikor együtt kocsikázunk! De most megyek, kipakolok, és lefekszem végre, hulla fáradt vagyok. A gondolataimat elteszem holnapra…"
Varró Dániel: Nem, nem, hanem (részlet)
Hány keze van vajon anyunak? Öt? Amikkel mosogat, tereget, köt? Vagy három? Vagy kilenc? Vagy tíz? Vagy tíz al, és egy fő? Vagy: számold meg, ennyi?
Nem, nem, hanem kettő.
Mit kell a virággal tenni, ha kókadt? Vinni neki finom ennivalókat? Biztatni? „Te virág, magadat bízd el”?
Nem, nem, hanem meg kell locsolni vízzel.
Mibe töröljük a kezünk, ha zsíros, mert ebédre pizza volt, hambi, vagy gyros? Függönybe? Macskába? Ing gallérjába? A hajunkba?
Nem, nem, hanem szalvétába.
Mi repül el, ha a kezünk nem fogja? A kréta? A bögre? Anyustul a szoknya? A sajtos vagy más ízesítésű pufi? A plüssmadár?
Nem, nem, hanem a lufi.
Hogy jön a nagymama mihozzánk által? Elefántháton? Vagy rénszarvasszánnal? Vagy (mivel a gyaloglást nem bírja szusszal) helikopterrel?
Nem, nem, hanem busszal.
Melyik a leggyorsabb állat? A malac? A tehénre tippelsz? A gnúra? Vagy a sípoló zsiráffal gyepált cica netán?
Nem, nem, hanem a gepárd.
Ki viszi mindig a házát a hátán? A bácsi a szomszédból, bizonyos Ádám? A fecske? A kecske? A pingvin? A cica? A csiga?
Nem, nem hanem ja de, a csiga.
Mert milyen a tigris? Pont olyan-e, mint más? Vagy kockás? Vagy pöttyös? Vagy esernyőmintás? Vagy szívecskés (s ez neki némileg kínos)?
Nem, nem, hanem csíkos.
Mikor van sok-sok-sok csillag az égen? Reggel közben? Vagy utána? Délben? Vagy mikor a papa már haza van esve, délután négykor?
Nem, nem, hanem este.
Ha be vagy már takarva, fejed a párnán, ki olvas mesét? A cica? A sárkány? Ki altat, nem bánva, mekkora strapa, a zöldséges bácsi?
Neeem, hanem a papa.
Levél fiamnak az első fűnyírás alkalmából
"Kedves Fiam!
Az első fűnyírásodat szeretném megköszönni Neked egy levéllel, aminek remélem, egész életedben a jó hasznát fogod venni. Ahhoz, hogy jó főnök lehess, először jó megbízottnak kell lenned. Amikor a főnököd vagy ügyfeled megbíz valamivel, akkor fontos, hogy 1. határidőn belül, 2. noszogatás nélkül, 3. a vártnál jobb eredményt tegyél le a kezébe.
Dunát lehet rekeszteni megbízottakkal, akikkel borzalmas együtt dolgozni: Megbízhatatlanok, a feladat közben folyamatosan rájuk kell nézni és noszogatni kell őket, drámakirálynők, akik keresik, hogy min háborodhatnak fel...
Pedig az egész nem bonyolult ám, csak erre figyelj oda:
1. Legyen jó minőségű, amit leraksz az asztalra. Ha azt kérem, fűnyírás, akkor legyen lenyírva a fű, a szélén is.
2. Hogyan kezeld az akadályokat? Mindig lesz probléma: elszakad a hosszabbító, elgörbül a penge egy kő miatt. Ilyenkor a rossz megbízott abbahagyja a munkát és rohan a főnökhöz, hogy baj van, nem tudok dolgozni! A jó megbízott pedig kitalál 2-3 megoldást, és azzal megy a főnökhöz, hogy "főnök, melyik megoldást válasszam?" Szerinted melyikükkel akar majd legközelebb dolgozni a főnök?
3. A munka nem kötelesség, hanem jutalom. Annak a jutalma, hogy már nem egy panelházban az ötödiken lakunk, hogy kimehetünk reggel mezítláb a fűbe meginni a kakaót. Mindenki jobban jár, ha munka közben Te azon gondolkodsz, hogy mennyire hálás lehetsz ezért, és hogy mennyi mindenkinek nem adatott meg ez a jog, ez a lehetőség. Így leszel motivált, és a megbízók csak motivált emberekkel szeretnek dolgozni.
4. Mikor van kész a munka? A fűnyírásnak nem akkor van vége, amikor a fű le van nyírva. Hanem amikor megkérdeztél engem, hogy jó lesz így? És én igent mondtam. Ezután pedig elraktad a fűnyírót, betetted a lenyírt füved a komposztba, és lesöpörted a járdáról, amit odaszórt a gép. Akkor van kész.
5. Mindig így nyírd le a füvet. Ha megteszed egymás után háromszor, akkor elértél valamit, amit kevés ember ér el életében: hogy megbíznak benne. És az nagy kincs: kevés ugyanis, ha jól végzed a munkádat, ha úgy teszed, hogy közben bizonytalanságban tartod megbízót, ha éjjel forgolódnia kell miattad, hogy készen leszel-e, hogy jól csinálod-e. Ha megbízunk Benned, akkor nem csak fizikai terhet vettél le a megbízó válláról, de lelkit is - és ettől leszel pótolhatatlan.
Amit leírtam, nem nagy újdonság. Nem nehéz. Mégis, ha úgy végzed a munkádat, ahogy tanítottam, akkor ettől leszel Te is boldog. Ettől fogod szeretni a munkádat. És ezzel a hozzáállással a világon mindenhol, mindenki Téged akar majd.
Szeretettel:
Apád"
(szerző: André Lowoa, amerikai blogíró)
- Budapestimami -
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges