Nem vagy egyedül

Társas lények vagyunk. Ebből fakadóan interakciók garmadáját éljük meg nap mint nap, amire hangosan vagy magunkban dörmögve reagálunk.

Ki ne ismerné a barátságos kisvárost, Avonlea-t a Prince Edward-szigeten, és bájos lakóit? Itt él az aranyszőke Sarah és Felix, akik csínytevéseikkel borsot törnek Hetty néni orra alá, Felicity és Gus Pike, és a King család többi tagja. Viktoriánus kor, ötórai tea, jótékonysági bál, csipkés ruhák, fűző és kalap, világítótorony, megható történetek, békebeli kalandok.

A  hétköznapi élet egyáltalán nem olyan szép és tökéletes, mint a filmekben, illetve a magazinokban...

Nincs olyan ember, akit legalább titkon ne izgatna az álmok világa, hiszen minden éjjel álmodunk. Egy átlagos 8 órás alvási idő alatt akár 4 – 5 álomfázisunk is lehet. Az már más kérdés, hogy sokszor nem emlékszünk rájuk. Sőt, ha valakit ebben a fázisban ébresztenek fel rendszeresen, pszichés és testi tünetekkel reagál egy idő után.

Mikor beszélgettetek utoljára 30 percet? Mikor volt utoljára egy igazi randitok? Romantika csak a filmekben van, a hétköznapokon csak a mókuskerék marad? Néhány bevált tipp, hogy házasságotok új lendületet kapjon.

Nyilvános helyen történő szoptatás még mindig heves vitákat vált ki a magyar társadalomban is. A sajtóban, közösségi portálokon rengeteg történetet olvashatunk, amikor anyukát zavartak ki az üzletből vagy küldték a mosdóba, hogy ott folytassa gyerkőce táplálását. Sok anyuka érzi emiatt kellemetlenül, kínosan magát, és inkább lemond a házon kívüli szoptatásról. Alicia Samone fotográfus egy gyönyörű fotóval szeretné felhívni mindenki figyelmét, hogy a szoptatás csodálatos. Ha Te is egyetértesz Vele, oszd meg ezt a cikket, hogy gondolatai minél több emberhez eljussanak. Köszönjük.

A legtöbb nagyi élvezi, amikor nagyszülővé válik, ami egy egészen más minőség, mint szülőnek lenni, de nagyon sok aktív nagyi korú embernek nem adatik meg, hogy élvezze az unokákkal való felhőtlen csodás pillanatokat. Vagy azért mert messze élnek tőle, többnyire külföldön, vagy azért mert egyszerűen a karrier építés csapdájából kifolyólag nem szültetett unokája.

Van nekem egy "pszichológusom". A fejemben lakik, és jobban ismer, mint bárki más. Igaz, sokáig a létezéséről sem tudtam, de egyszer csak előbukkant. Akkor, amikor kínomban már csak a véres anyósviccek tartották bennem a lelket. 

"Játszottam, de nem is vettem észre, hogy játszom. Az ember, ha belejön, sokszor van vele így. Annyira megszoktam már, hogy mindig keresek valamit, aminek örülhetek. És higgye el, legtöbbször sikerül is. Csak éppen türelem kell hozzá."

Amikor ott áll az ember az éjszaka közepén, és próbálja álomba ringatni a pár hónapos babát.... Amikor a pár órán belüli negyedik hisztiroham közben megpróbálja megőrizni a hidegvérét.... Amikor jó tíz évvel később képtelenség lerobbantani a fejéről a fejhallgatót.... Nos, akkor érdemes ezt a négy szót mondogatni magunknak: semmi sem tart örökké! /forrás:csalad.hu/

Mi kell ahhoz, hogy a különbözőségeink ellenére is el tudjuk fogadni egymást? Elsősorban szeretet – meg másodsorban is. Ugyanakkor az sem árt, ha van némi ismeretünk arról, hogy mi határozza meg a társunk gondolkodásmódját, lelkivilágát, mik a teremtésbeli adottságai. Ez ugyanis segíthet nekünk abban, hogy ne akarjuk mindenáron megnevelni vagy a magunk képére formálni őt.

Amióta megjelent a mozikban A bakancslista (The Bucket List) című film - idén pont 10 éve -, nyugodtan kijelenthetjük, hogy divatba jött a bakancslistázás. Minden valamire való embernek van kívánságlistája, vagyis egy listája arról, hogy mi mindent szeretne megtenni mielőtt feldobja a bakancsot.