Azt már rengetegszer hallottuk, hogy a játék a gyermekek alapvető tanulási formája, sokan azonban mégsem vagyunk tisztában ennek a jelentőségével, és nem is tudjuk, melyik játék milyen képességet is fejleszt valójában.
A játék pedagógiai megközelítése
Az oktatásban az elmúlt pár évben nagyon népszerű lett a kompetencia alapú oktatás. Itt már nem egyszerűen képességfejlesztésről van szó, hanem összetettebb jelenségről, amely abban segíti a gyereket, hogy meg tudjon oldani egy problémát, bánni tudjon a környezetében felmerülő dolgokkal. Vagyis: "hozzáértő legyen".
Ha megvizsgáljuk a kompetenciákat, látni fogjuk, hogy mennyivel összetettebbek, mintha csak egy-egy területet ragadnánk ki a képességek sorából. A személyes és szociális kompetenciák közé tartozik a konfliktusmegoldó, az énérvényesítő, a kapcsolatteremtő, a beleérző és a kooperációs képesség, míg kognitív kompetencia a nyelvi képesség (anyanyelvi beszéd, beszédértés), a kommunikációs, a gondolkodási, a tudásszerző és a tanulási képesség.
A kézügyesség, a finommotorika, a mozgáskoordinációs képesség, az egyensúlyozó képesség és a reakciósebesség pedig a mozgásos kompetenciák közé tartozik.
A gyermek fejlesztésében az az elv érvényesül, hogy minél differenciáltabb környezetet teremtünk számára, annál jobban biztosítjuk az érzelmi, intellektuális, szociális potenciáljának megvalósulását. A tehetséges gyermekeknek pedig azért fontos ugyanez a lehetőség, hiszen az ő szempontjukból az adottságaik elvesztése is lehetséges egy ingerszegény környezetben.
Azt kell megértenünk, hogy a gyermek kompetenciái összetetten fejlődnek. Vagyis érdemes figyelembe venni a gyermeki fejlődés szenzitív periódusait is, ami azt jelenti, hogy az érés folyamán bizonyos időszakokban adott képességek nagyobb ütemben fejlődnek a többinél. Ezekhez az időszakokhoz kell igazodnunk a játékainkkal.
Mindent a megfelelő időben
Egyéves kor alatt főleg a mozgásos tapasztalatok gyűjtése, valamint az érzékszervekhez kapcsolódó ismeretszerzés a jellemző. 1-2 éves korban rohamosan fejlődik a beszédértés, majd a kifejező nyelvi készség (beszéd) fejlődése. Ovis korban a kognitív (megismerő), szociális területek fejlődnek kiemelten. A mai játékok között egyre több olyat találunk, melyek nem egy-egy képességet fejlesztenek, hanem több kompetencia elsajátítását is elősegítik.
A játék során fejlődik a figyelem, a helyzetfelismerés, a döntési képesség, a gyors gondolkodás, a kreativitás és a problémamegoldó képesség. Persze a játék nevelő értéke sem elhanyagolható, hiszen fejlődik a kötelességtudat, a fegyelem, az önuralom, az akarat. A nyelvi fejlődést is elősegíti a játék, hiszen a kisebb gyerekeknek a hangadás is maga a játék. A nagyobb (óvodáskorú) gyermekek is beszéddel kísérik játékukat, a nagyobbak pedig ilyenkor a legfogékonyabbak a beszélgetésre.
Nem véletlenül használják a játékot az iskolaérettség kialakítására is. Több kutatás is bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik sokat és szabadon játszhattak, és abban kitartóak voltak, az iskolában remekül helytállnak. Azt is megfigyelték, hogy ahogy játszik a gyerek, úgy fog később tanulni, dolgozni. Akik képesek órákig elmélyülten játszani, azok az órán is képesek lesznek huzamosabb ideig odafigyelni. Akik többször is nekiállnak egy-egy vereség, kudarc után a játéknak, azok megtanulják, hogy ne adják fel, amit elkezdtek, ezzel pedig fejlődik a kitartásuk. Így később a munkájukban is képesek lesznek arra, hogy ne hátráljanak meg a nehézségek elől.
Játékok kiválasztása
Az otthoni játék legyen közös program a gyerekkel, amikor együtt a család, és csak egymásra figyeltek. Ne drága fejlesztő játszóházaknak fizess, hanem fejleszd őt te, hiszen a saját gyerekedet te ismered a legjobban. Komplex fejlesztő hatású játékokat válassz, mert így egyszerre több képessége fejlődik. Tudd azt, hogy nem feladathelyzetben ügyesedik-okosodik a gyerek, hanem akkor, ha nem érzi azt tanulásnak.
Fontos, hogy a kiválasztott játék a gyermek életkorának megfelelő legyen. A túl könnyűvel alulterheled, és ráadásul unalmas is lehet a számára. A túl nehézzel meg nem, vagy esetleg nehezen boldogul, így a sok kudarchelyzet miatt vesztheti kedvét. Emellett a vásárolt áru jó minőségű legyen. Figyelj oda arra is, hogy hányan játszhatják a játékot, hiszen vannak 1, 2 és többszemélyesek is. Fontos, hogy a játék várható időtartama is megfeleljen a gyermek életkorának, kitartásának.
A játék pszichológiai megközelítése
Abból, ahogy a gyerek játszik, megérthetjük, hogy látja a világot, milyen problémák nyugtalanítják. Ezek kifejezéséhez nincs szüksége szavakra. A mi dolgunk, hogy észrevegyük ezeket és komolyan vegyük a játékát, hiszen azt tükrözi, ami a gyerekben zajlik. Még a legegészségesebb, legkiegyensúlyozottabbnak tűnő gyerek is számos olyan nehézséggel kerül szembe, amely leküzdhetetlen problémát jelent számára. A játékban viszont lehetősége van arra, hogy a legbonyolultabb helyzettel is megbirkózzon azáltal, hogy sokszor újrajátssza, lépésről lépésre begyakorolja a helyzetet. Ne avatkozz a játékába, hiszen ha segíteni próbálsz, épp abban gátolod meg, hogy maga találja meg a számára megfelelő megoldást!
A gyerekek nem csak problémáikat oldják meg a játékkal, hanem a világot is próbálják megérteni általa, mint a kislány, aki úgy gondoskodik babájáról, ahogy az anyja őróla. Amikor pedig úgy foglalkozik a babájával, ahogy szeretné, hogy róla is gondoskodjanak, akkor pedig a játék öngyógyító szerepet tölt be.
Az is jelzésértékű, ha azt látod, hogy a gyermek hosszú ideig (akár hetekig is) ugyanazt a játékot játssza úgy, hogy semmit nem változtat rajta. Ez azt jelzi, hogy a gyerek komoly problémákkal küszködik, és a megoldást még nem sikerült megtalálnia.
A dicséretek fontossága
A gyereknek fontos az énképe kialakulásában a környezet visszajelzése. Ezek a családtagok, barátok véleménye alapján formálódnak. Nagyon fontos, hogy olyankor dicsérd, amikor erre rászolgált. Ha túl könnyű feladatért dicséred, vagy olyankor, ha nem szolgált rá, akkor azt az érzését erősíted, hogy nem vagy nagy véleménnyel róla, nem tartod többre képesnek. Viszont a küzdelmeiért, sorozatos próbálkozásaiért érdemes dicsérni, hogy elősegítsd a kitartását.
Forrás: Farkas Eszter óvodapedagógus, TSMT terapeuta
