Jelenlegi hely

Szabadon tanulni - az unschooling

Lassan itt van az új tanév, számtalan kisdiák számára most kezdődik az iskola, a még apróbbaknak az óvoda. Az intézményesítéssel és a nők munkába állásával általánossá vált, hogy a gyermekeknek az óvodában, iskolában, a felnőtteknek a munkahelyen van a „helyük”.  A régi családmodell, mely szerint anyuka otthon marad a csemetékkel és neveli, terelgeti,  mitöbb oktatja őket, elavultnak látszik. Vagy mégsem?

Nem mindenki akar belépni ebbe a rendszerbe, más választás híján azonban mégis megteszi. Nem sokan ismerik azt a lehetőséget, melyet az angol unschooling-nak, mi magyarok pedig szabadon tanulásnak nevezünk.

Mi a szabad tanulás?

Nem egy újabb amerikai őrületről van szó (bár kétségkívül a nyugat ebben (is) előrébb jár), hanem egy olyan megoldásról, ahol a család és az otthoni környezet, a természetes fejlődés kap fő hangsúlyt. Lényege, hogy hagyjuk kibontakozni a gyerekkel vele született kíváncsiságot, de legalábbis nem nyomjuk el benne, hanem ennek mentén segítsük őt rátalálni a saját útjára, szerepére az életben. Már az otthontanulás is sokaknak túlmegy minden határon, hát még az, amikor a gyerek nemcsak, hogy nem jár iskolába, de otthon, vizsgák és mindenfajta számonkérés nélkül, teljesen szabadon tanul...

Pedig mennyi elsiklott élet, megannyi befejezett, ámde nem szakmában elhelyezkedő egyéni életút van. Mindenki ismer legalább egyet. Miért? Mert valahol, valahogyan le lett térítve arról az ösvényről, melyet neki kellett volna kitaposnia.  

A szabadon tanulás elmélete szerint olyan nincs, hogy egy gyerek nem tanul semmit. Vegyünk például egy kisbabát: megszületik, magától megtanul fordulni, felülni, járni, beszélni. Nem kellett megtanítani neki a nyelvtant, maga jött rá, használja, még ha sokszor esetleg tévesen is, de bátran, önbizalommal telve, mert meg akarja tanulni, kontaktusba akar kerülni a környezetével, szeretné jobban érteni és megértetni magát a körülötte lévő világgal.

Kisgyerekek esetében nagyszerűen látszik ez a dinamika. Vagy ha nem akarunk gyermekkorunkig visszakalandozni, gondoljunk csak a legutóbb elért sikerünkre. Miért és hogyan értük el? Álltak felettünk a büntetés-jutalmazás eszközével, vagy saját magunk szerettünk volna elérni valamit valamilyen cél érdekében? Ugye elgondolkodtató... 

Az élen járók

Az angliai Suffolk megyében, Leistonban létezik egy demokratikus elven működő, igazából a szabadon tanulást előtérbe helyező intézmény, akik az ottani Oktatási Hivatallal szemben pert is nyertek, hasonló ügyben. A perben a fő vád az volt, hogy a gyerekeknek nincsenek kötelező óráik, azt csinálhatnak, amit akarnak.

Az iskola, valamint a szemlélet sikerességét mutatja, hogy egy 1921-től működő bentlakásos intézményről van szó, amely nem állami támogatáson alapul. Az alapító, Alexander Sutherland Neill a létrehozáskor a játékot, a kapcsolódást, a közösen elfogadott döntéseket tartotta elsődleges szempontnak. 

"A szülők csak nehezen értik meg, hogy az iskolában a szigorúan vett tanulás milyen lényegtelen is. A gyerekek, csakúgy, mint a felnőttek, azt tanulják meg, amit meg akarnak tanulni. Az igazi személyiségfejlődést minden jutalmazás, jegy és vizsga mellékvágányra viszi. Csak a pedánsok állítják, hogy a könyvekből nyert ismeretből áll az oktatás." (Alexander Sutherland Neill) 

De ott van például André Stern, zenész, zeneszerző, gitárkészítő, újságíró, író. Neki abban a szerencsében volt része, hogy egy napot sem járt iskolába, gyermekeit ugyanebben a szellemiségben nevelik feleségével együtt. Ő azt vallja, hogy a játék az a közvetlen eszköz, ami által a gyermek a hétköznapokhoz, magához a világhoz kapcsolódik.

"A gyermek számára a szabad játék létszükséglet. Egy adottság, egy késztetés, gyakran egy belső kényszer. A játék mélységes beteljesülés.” (André Stern) 

Kilépni a hagyományos iskolarendszerböl, szembe menni a társadalmi normákkal, nehéz és félelmetes döntés. Úgy tűnik mégis ez az egyik biztos módja hogy hosszútávon megóvjuk gyermekeink kíváncsiságát, kreativitását és lelkesedését a tanulás iránt. A szabadon tanulás esetén átrendeződik az egész család élete, elsősorban belsőleg, de nem kizárt a külsődleges átalakulás sem. Az emberi kapcsolatok értékkel telnek meg, egy izgalmas utazásban lesz része annak a családnak, aki ezt az utat választja. 

Szerző: Török Beatrix Enikő, blogger

- Budapestimami -

Partnereink