Ovicsere

Néha költözés vagy más családi változások miatt a gyermek új környezetbe kerül, ez pedig a legtöbb esetben megviseli a kicsiket.

 

Egy kisgyermeknek még kevés a tapasztalata, hogyan kell egy új helyzetben viselkednie. Minden új közösségnek van egy sajátos szubkultúrája, ahol mások a szokások – mást jelenthetnek a gesztusok, a szavak… Másként viselkednek az óvónők – másképp szólítják meg a gyermeket, másért dicsérnek.Van, amelyik megsimogatja a fejét, van, amelyik nem.

 

Másik oldalról persze az is előfordulhat, hogy a gyermek nem szereti az új óvónő hangját, vagy ijesztőnek tartja a szemüvegét. Nem ugyanúgy zajlik az ebéd, a délutáni alvás. És akkor még ott van a többi gyerek, akik szintén teljesen új ingereket jelentenek…

 

 

A befelé forduló, szorongóbb gyerekek lassan oldódnak fel, eleinte csak távolról figyelik a történéseket – ilyenkor békén kell őket hagyni, de mégis figyelni, mert csak apró jelzéseket adnak, amikor közeledni szeretnének, és fontos észrevenni ezeket a jeleket.

 

 

Ám minden csoportban vannak olyan gyerekek, akik ráéreznek az újonnan érkezők bizonytalanságára és felkarolják őket. Ha alakul egy ilyen kapcsolat, közös feladatokkal, egymás mellé ültetéssel lehet támogatni. Előfordul, hogy fél év is eltelik, mire egy introvertált gyerek igazán a csoport része lesz, de nem szabad siettetni, türelmetlennek lenni vele, mert visszahúzódik a csigaházába.

 

 

Mielőtt a gyermek az új csoportba kerülne, mondjunk el minél többet szokásairól, alkatáról, temperamentumáról. A szokványos kérdések általában az étkezési szokásokra, allergiákra vonatkoznak, de sok intézményben kérnek a szülőktől jellemzést is a gyerekről.

 

Fontos, személyes apróságokat is közölhetünk róla: Általában hogyan viselkedik, ha sok ember van körülötte? Mennyire bírja a hangzavart? Vagy éppen hogy ő kelti? Hányadik a testvérsorban? Hogyan viszonyul a testvéreihez? Vannak-e furcsa szokásai? Milyen ételeket nem kedvel? Hogyan kezeli a konfliktusokat?

 

Kérdezzük meg, hogy az új környezetben milyen szabályok vannak, milyen elvárások közé kerül a gyermek. Érdemes ezt egyeztetni a saját elvárásainkkal – mert lehet, hogy a célunk ugyanaz, csakhogy szülőként és pedagógusként másképp fogalmazunk.

 

Fontos támpontot jelent annak ismerete, hogy az új helyzetet kiváltó változás miért következett be. Nem mindegy az sem, hogy a gyermek mennyit volt előtte közösségben, s mennyire ragaszkodott ottani társaihoz. Minél erősebb volt a kötődés, a kezdeti időszakban annál inkább számítani kell a veszteségélmény megélésére, és egyfajta ellenállásra az új közeggel szemben.

 

Óvodáskorban még nagyon sokat számít a megszokott napi tevékenység, ezért az otthoni rutin, a régi és az új ovi szokásai közötti eltérések átmenetileg labilissá tehetik a kicsit. Érdemes erre játékosan felkészíteni: nem biztos, hogy ugyanakkor, ugyanúgy ültök le enni, hogy akkor kezditek a játékot, hogy ugyanazok a szokások a délutáni alvásnál. Játékosan kérhetjük is, hogy figyelje meg, miben van eltérés. Ez egyrészt arra szolgálhat, hogy a szorongásáról eltereljük a figyelmét, ugyanakkor ezzel azt is közöljük, hogy tudjuk, ez itt más lesz, de a másféle működés nem feltétlenül jelent rosszat, egyszerűen csak más, amihez lehet alkalmazkodni. Így talán a gyermekünk is nagyobb kedvvel számol majd be új élményeiről.