Jelenlegi hely

Elveszve a női táska Bermuda háromszögében

„Csöörrgöök! Vedd fel! Csöörrgöök! Vedd már fel!” Már háromszor eljátszottam a „Hogyan tudnék élni nélküled…” számot, biztos kezdek ciki lenni.
„Vedd fel! Csörgök!”
Persze hogyan is vennél fel, hiszen teljesen máshol keresel.
Most komolyan?!? Az első zseb? Ahol még sohasem voltam?!? Ne már!!!

Na végre! Elhallgattam. Még mindig keres, mondjuk így nehezebben fog megtalálni. Csak hangok útján tájékozódik szerintem, a kulcsot a zörgéséről, engem a csörgésemről talál meg. Már ha megtalál egyáltalán. Már több, mint 12 órája nem kerültem elő. Pedig szegény férje, Péter már 12 sms-t írt, hogy mennyire szereti, meg hogy elfelejtett érte menni a pályaudvarra, meg nyolcszor hívták, ebből kétszer a főnöke, és hatszor Péter.

Szegény ember! Lehet, visszaírom magam, hogy a „Táskájában vagyok!”. Érteni fogja. Péter már csak ilyen. Mindig elmondja neki, hogy a kulcsot majd ő zsebre teszi, de nem, csak azért is be kell tenni a táskába. Így a kulcs tartja a helyi rekordot. Négy napja nem került elő. Jajj, ne! Már megint!

„Csörgök! Vegyél fel!”

Megint az a lázas keresés… teljesen véletlenszerűen, össze-vissza. De a kedvencem a fenekezés. Az mennyire elképesztően hihetetlen! A horgászoknál van a gereblyézés. Szerintem valami halvédelmi irányelv tiltja, de a lényeg, hogy bedobják a nagy horgot, és gyorsan húzzák kifelé, hátha fennakad valami. Véletlenszerűen. Na, hát ugyanez a fenekezés is. Benyúl a táskába, és végighúzza a kezét, hátha elakad valamiben; tapintásra és ismerős hangra játszik.

Ugyanaz. Csak itt a folyó helyett van 12 különböző zseb (bár érdekes tény, hogy vásárláskor a táskának csak 3 zsebe volt), a horog a saját keze, a halak pedig mi lennénk, a táskája állandó, vagy ideiglenes lakói. És tudjátok mi a legdurvább?!? Hogy nem néz bele!!! Csak úgy vaktában, hátha felakad valami.

És?!? Óó, igen, vége a rekordnak. Felakadt a kulcs! Mit össze kereste…

A csudába! És visszadobja! Neeemmm!!! Nem az első zsebbe kerül, ahol könnyen megtalálná, nem, hanem visszadobja…. Hihetetlen!!!

Hol is tartottam? Jaa, igen, hogy nem néz bele… Mondjuk én megértem. Miért is nézne bele?!? Mit látna itt egy kupacban…

Egy mobil, egy üres CD, egy szájfény, egy félig használt fertőtlenítős törlőkendő, egy csavarhúzó, egy… csavarhúzó???, egy fél pár gyerekzokni, egy szemceruza, a gyerkőc oltási könyv másolata (ezt is hogy kereste múltkor), egy prospektus két évvel ezelőttről, egy összegyűrődött rajzocska a kicsitől, egy banki bizonylat, és egy üres műzliszeletes papír.

Sorolhatnám…Mindannyian szépen össze-vissza. Szerintem megtöltenénk egy kisebb műhelyt. Bármire felkészíthetjük. Bárhol, bármit megjavít a szemceruza, rágó, papírfecni, toll kombóval. Láttam már, hogy otthonhagyott házifeladat tablót dobott össze a parkolóban csak az első zsebből! Persze-persze. Bármire szükség lehet. De ha nem talál meg Bennünket, akkor minek?

„Csörgök!”

Áá, hagyjuk! Úgysem talál meg. Tegnapelőtt a kulcs a fenekezés utóhatásaként kiszakította a belső szövetet, most oda csúsztam be. Soha nem fog megtalálni. Az első három szakadásban már nézte, de ezt az újat még nem ismeri.

Ez a szép ebben a rendszerben. Gyakorlatilag egy katonai gyakorló-zsák is megtenné, beleönteni mindent, de nem! Neki csicsa kell; általában két első zsebbel, vállra pánttal, elhúzós rekesszel, és belül kis rekesszel a zsepinek. Vajon a zsepi rekeszben mi lehet, ha a zsepik itt vannak körülöttem, és a nyakláncáról az amulett?!? De legalább az amulett szerencsét hoz…

Na persze! Kell is ide a szerencse. Hisz óránként átrendeződünk szállítás közben a rázkódástól, valamint a fenekezés hatásairól ne is beszéljünk. De mindig mi vagyunk a hibásak az eltűnésünkért. Azt a stresszt… Gyerekek! Látnotok kellene, ahogy fújtat, kutat, vadászik ránk. Szinte félek!

A fenekezésen felül több más keresési módot is megkülönböztethetünk. A szurkálást, mikor is véletlenszerűen benyúl, és lecsap valamire, meglepően nagy hatékonysággal. A guberálást, ami hasonlít a fenekezéshez, de itt csak egy területet válogat át szisztematikusan. Valamint ismerjük még a rázást. Ez a beltartalom alulról jövő mozgatása, ami reményei szerint megváltoztatja a struktúrát, és előkerül a hőn áhított tárgy.

A legfurcsább az egészben, hogy szerintem jóval többen vagyunk, mint ami itt elférne. Hogy lehet ez? Na mindegy. Elvárakozok itt még egy kicsit. A kulcs rekordját úgysem dönthetem meg, csak hiányozni fog neki Péter. De már nagyon várom a délután 6 órát, amikorra beállította az emlékeztetőjét, hogy el ne felejtse felhívni a mamát, és a Bili-dal lesz a jelzőhang, hogy elmesélje a szobatisztaságot. De fél 6-kor a nagyobbik iskolájában szülői, szóval ha addig nem kerülök elő, akkor kitartóan bele fogok "bilizni", bármi is legyen a téma, aztán jöhet a szurkálás, guberálás, fenekezés, rázogatás, hisz ezt az alsó szakadást úgysem ismeri még.

 

Szerző: TB.

Forrás: Csabaimami

Képek: Pixabay

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 10.

Most itt vagyok 3 gyerekkel, házimunkával, kerttel, mindennapi főzéssel, extra takarítással, tanítással, lélekápolással, kreatívkodással. És nem értem, eddig mivel töltöttem el az időm....
A nyakkendő-módszer avagy hogyan tanulj otthon ingyen nyelvet

A nyakkendő-módszer avagy hogyan tanulj otthon ingyen nyelvet

Nyelvtanulás otthonról? Állandó aktualitása jelenlegi bezártságunkban talán hangsúlyosabb lett. Nem tudod, merre indulj? Vizsgasztorik, rutin és ingyenes applikációk egy többszörös nyelvvizsgázótól.
Rajzold meg álmaid vidámparkját!

Rajzold meg álmaid vidámparkját!

A Debreceni Állatkert, Növénykert és Vidámpark online rajzpályázatot hirdet!
Egy otthoni játék, ami szinte nem kerül semmibe, mégis minden korosztály imádja

Egy otthoni játék, ami szinte nem kerül semmibe, mégis minden korosztály imádja

3. hete vagyunk itthon a gyerekekkel, itthonról dolgozunk, itthonról sulizunk, itthon szórakoztatjuk a gyerekeket, a tanárok, barátok és haverok helyett. Bevallom néha sok(k), de legtöbbször azért mégis azt mondhatom, hogy nagyon élvezzük, ennyi kreatív dologra, közös játékra GYES-es időszakunk óta nem volt lehetőség.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére