Jelenlegi hely

Azért se adom fel!

Farsangi bejegyzés suta mami naplójából.

Időről-időre megtapasztalom, hogy anyának lenni nem könnyű feladat. Gyerek nélkül is alapból ott az a sok házimunka, a családi elintézendők, állandó szervezés-tervezés-koordinálás. Gyerekkel meg ugye mindehhez hozzájön még a gyerek is. Plusz minden, ami gyerekkel kapcsolatos!

Nem panaszkodásképp, de a reklám nem kamu: itt tényleg szó sem lehet betegszabiról, de mégcsak lazsálásról sem. Ági nem oldja meg! És ezzel nincs is a világon semmi probléma! Ki van ez jól találva, nem is azért mondom.

A probléma ott kezdődik, amikor kiderül, hogy a legtöbb, ami a gyerekkel kapcsolatos, az nem más, mint egy komplett ügyességi akadálypálya. Úgy értem tényleg ügyességi. Ahol az olyan béna mamiknak, mint amilyen én vagyok, nagyjából semmi esélyük.

Vegyük például a farsangot. Itt van megint a nyakunkon és itt van vele megint a stressz. Ahogy nő a gyerek, úgy nőnek az igények is. Már nem lehet megúszni a bolti nejlonos készjelmezzel. A béna mamik lemaradása egyre csak nő. És ilyenkor jön a görcs, a gyomorideg és a dac: idén akkor is megvarrom azt a hercegnő jelmezt, ha beledöglöm is! Megveszem az anyagot, bújom az internetet a praktikák és szabásminták után (amiket persze nem tudok olvasni, de ez mellékes, majd lesz valahogy), kigondolom, beütemezem, elkezdem… és a vége mindig ugyanaz: kudarc. Így minden évben marad szemlesütve, fejlehajtva a bolti nejlonos, vagy a gyerek reményvesztett kérlelése a “B” tervhez: “legyél inkább indián, kislányom!”

Persze mi mást várhatnánk attól, aki még vonalzóval sem tud meghúzni két párhuzamos vonalat, nemhogy szabadkézzel. Térlátása nulla, és minden gond nélkül képes bárhol, bármilyen napszakban eltévedni, annyira kifejletlen (vagy teljesen hiányzik) a tájékozódó képessége (is). Én sem értem, a család se érti. Mégis mindennek dacára, minden évben borítékolhatóan nekiugrom a jelmez projektnek. És tudom jól, hogy egyszer csakazértis megcsinálom!

Szerző: Vági-Tóth Lilla - Budapestimami

Partnereink